KONKOLY THEGE MIKLÓS

(rövid megemlékezés, rövidített kivonat az Élet és Tudományból)

Konkoly Thege Miklós 1842 Január 20-án született Pesten egy Komárom megyei gazdag földbirtokos családba. Szülei ógyallai fölbirtokosok voltak. A Konkoly Thege nemzetség egyike volt a legrégebbi magyar családoknak. Már a XIII. században is éltek Konkoly Thegék Ógyalla környékén!
A család gazdag mivolta miatt középiskoláit magánúton végezte (gimnáziumba a Komáromi Selye János Gimnáziumba járt), egyetemi éveit Pesten, később Berlinben töltötte, a család kívánsága szerint először jogot kezdett el tanulni. Már kiskorában is a zene és a technika iránt érdeklődött, 16 évesen Jedlik Ányos kisérleti fizika előadásain vett részt a Pesti Egyetemen. A csillagászat iránt is valószínűleg ezek az előadások és a Donati üstökös megfigyelései keltették fel az érdeklődését. Csillagász tanára a kor egyik legnevesebb tudósa, Johann Franz Encke volt. A tanulmányait befejezve először vitorlázással. navigációval és vonatokkal kezdett el foglalkozni.
1870-ben, mielőtt a saját csillagvizsgálóját berendezte volna, végigjárta Európa legjelentősebb csillagászati intézményeit, hogy később a látottak alapján foghasson hozzá munkájához. Később ő maga is készített csillagászati műszereket, illetve célszerűen módosította a vásároltakat. Konkoly Thege Miklós zsenialitásának köszönhető az a robbanásszerű fejlődés, amely a XIX. század végén érte utól a magyar csillagászatot.
1871-ben az ógyallai (Komárom megye) kastélyának tetején kezdte el csillagászati vizsgálódásait - eleinte inkább csak puszta kiváncsiságból, a maga gyönyörűségére. Tette ezt akkor, amikor egyetlen működő csillagvizsgáló sem volt Magyarországon. Talán éppen ez a hiányérzet kölcsönzött neki erőt arra, hogy csillagászati gyakorlatot szerezzen és magát mesterré tegye e tudomány akkor legfontosabb ágaiban, az asztrofizikában, spektroszkópiában és az égbolt fényképezésében. Matematikai tehetsége kiváló technikai érzékkel párosult. Jól tudta, hogy külföldi partnerektől elszigetelten nem lehet eredményes kutatásokat folytatni, ezért állandóan ápolta külföldi kapcsolatait. Nagyban közrejátszott az a tény is, hogy nemcsak tudósokkal volt jóbaráti viszonyban, de korának legnevesebb muszerkészítoivel is. Ógyalla, mint a tudományok méltó muhelye és egyben vidám vadászatok színtere is népszeru volt a külföldi tudósok körében. Néhány év alatt az ógyallai csillagvizsgáló (muszereivel és tudományos munkáival) az európai csillagvizsgálók élvonalába került. Kutatásait a korszeruség jellemezte. Figyelemmel tartotta a legérdekesebb csillagászati problémákat, és igyekezett a nemzetközi tudományos programokba már a legelején bekapcsolódni: az S Andromedae felfedezése során (az elso felfedezett galaxisontúli szupernova az M31-ben, 1885 Augusztus 20, Ernst Hartwig), a Jupiter vörös foltjára vonatkozó vizsgálódásokkal kapcsolatban, vagy a Halley-üstökös 1909-1910-es megjelenése alkalmával. Elsok között volt, akik üstökös spektrumot készítettek, többek közt magáról a Halley-üstökösrol is. Csillagászati megfigyeléseinek eredményeit folyamatosan jelentette meg saját kiadványában (Beobachtungen angestellt am Astrophysikalischen Observatorium Ógyalla, Halle, 1879-1894) és a kor fontos csillagászati folyóirataiban (Astronomische Nachrichten, Observatory, Monthly Notices). Magyarul az akadémiai értekezésekben adtak hírt munkájáról. Három nagyszeru kézikönyv származik tőle:
1. Praktische Anleitung zur Anstellung astronomischer Beobachtungen mit besonderer Rücksicht auf die Astrophysik, Braunschweig, 1883.,
2. Anleitung zur Himmelsphotographie, Halle, 1887.,
3. Handbuch für Spectroskopie im Cabinet und am Fernrohr für Anfanger auf dem Gebiete der Spectralanalyse, Halle, 1890.
1881-ben a londoni Royal Astronomical Society választotta tagjává! Hazai elismerésekkel is bővelkedett: 1876-ban az MTA levelező, majd 1884-ben rendes tagjává vált. Tudomást vett arról is, hogy az ország csillagászatának fejlesztéséhez nem elegendő egy intézmény. Személyes varázsát latba vetve buzdított másokat is erre a szenvedélyre. Közreműködésével sorra épültek fel hazánkban az új csillagvizsgálók: 1878-ban a Haynal-obszervatórium Kalocsán, 1881- ben Gothard Jenőé és Sándoré Herényben, s 1886-ra Podmaniczkyék csillagvizsgálója is elkészült Kiskartalon. Segítsége a felépítéssel nem szűnt meg, a hazai obszervatóriumokat állandó munkakapcsolat tartotta össze. 1890-ben az Országos Meteorológiai Intézet igazgatójává nevezték ki. Hatalmas szervezőereje itt is megmutatkozott. Az igazgatóságának idején épült fel az intézmény Kitaibel utcai palotája és Ógyallán is otthont kapott a meteorológia. A Meteorológiai Intézet igazgatójaként sem hagyta abba a csillagászati tanulmányait, és amikor 1911-ben a pesti meteorológiai munkájától nyugdíjba vonult, minden erejét ismét a csillagászatnak szentelte. Legfőbb vágya az volt, hogy az általa megindított hazai csillagászati fejlődés halálával ne szakadjon meg. Ezért többször is felajánlotta ógyallai intézetét a magyar államnak, mely 1899-ben végre elfogadta ajánlatát. Ekkor alakult meg az Ógyallai Astrofizikai és Meteorológiai Observatórium, az az intézmény, amelynek a mai Csillagászati Kutató Intézet a jogutódja. Ez vetette meg a későbbi folyamatos tudományos csillagászati kutatómunka alapjait Magyarországon! Emlékét a Konkolya nevű kisbolygó, a szlovák Konkoly-emlékérem és az MTA Csillagvizsgálójának elnevezése őrzi. Az MKE alapító tagja volt.

Konkoly Thege Miklós 1916 Február 17-én távozott el az élők sorából, de a halála azokban a világháborús években nem okozott a személyét megillő nagy szomorúságot. A veszteségre csak a háborút követő évek mutattak rá, amikor is a magyar csillagászat újraépítése vált fontossá.

Konkoly Thege Miklós magyar nyelvű írásai (Magyar Tudomány, 2001/7)

Morzsák

A Toldy Ferenc Gimnáziumban (Budapest, I. Toldy Ferenc u.9.) 1854-ben kezdodött meg a tanítás. Alapításától kezdve az 1959-60-as tanévig a Toldy kizárólag fiúiskola volt. Elso igazgatója Schenzl Guido osztrák származású bencés szerzetes, tudós meteorológus. A budai déljelzés is a Toldy Gimnáziumhoz, annak elso igazgatójához kötodik. Az egykori Foreálgimnáziumban az ágyúlövéssel leadott pontos déljelzés 1867-ben indult meg, de valójában ez a pontos ido-szolgálat folytatása volt. A Magyar Királyi Tudomány Egyetem gellérthegyi csillagvizsgálójában 1830-ban indult meg a nyilvános pontos ido-jelzés, a szabadságharc alatt tönkre ágyúzott gellérthegyi csillagdában 1852-ig folyt a harangszóval leadott déljelzés. Ezt követoen a csillagászati pontosságú idojeladás másfél évtizedre megszünt.A növekvo pontosido-igény hatására Buda város magisztrátusa, ill. Eötvös József szorgalmazására az akkor felépült Foreálgimnázium elso igazgatója, Schenzl Guido úgy határozott, hogy az iskola szertárának déli irányba nyíló erkélyén egy idomérésre szolgáló átmeneti távcsövet helyez el, és ennek segítségével rendszeresen ellenorzi a pontos csillagászati ingaórát. Az ingaóra idojelzése alapján minden délben egy régi szakálas puska hangos lövésével jelzi a Budapestre érvényes helyi idot.Az idoméréshez a budai magisztrátus vásárolta meg az iskola számára a jó teljesítményu átmeneti távcsövet a göttingeni Meyerstein muhelybol. Az idoméréshez a budapesti egyetem bocsátotta rendelkezésre a csillagászati ingaórát. A déllövo puskát Konkoly Thege Miklós adta. A pontos déljelzés 1867. február 1-jén indult meg, és kisebb-nagyobb megszakításokkal a második világháborúig folyt. A rendelkezésre álló sajtóközlemények alapján úgy tunik, hogy még a XX. század elso harmadában is igen népszeru, kedves és a budai lakosok által számon tartott szolgáltatás volt a Toldy Gimnázium idojelzése.

A Vasvármegyei nemesi család legidosebb sarja, a természettudományos érdeklodésu Gothard Jeno (1857-1909) a nála mintegy tizenöt esztendovel idosebb, már világhíru csillagásznak, az ógyallai Konkoly Thege Miklósnak (1842-1916) hatására csillagászati obszervatóriumot rendezett be a Szombathely melletti Herényben lévo birtokán. Az egykupolás foépület tervét Hauszmann Alajos muegyetemi tanár készítette, a berendezéseket és a dobalakú kupolát maga a fiatal polihisztor földbirtokos Gothard Jeno tervezte. A Herényi Asztrofizikai Obszervatóriumban 1881. október 20-án megtörtént az elso észlelés. Az obszervatórium fomuszere a londoni Browning-cég által 1874-ben gyártott és Konkoly Thege Miklóstól 1881-ben megvásárolt 254 mm tükörátméroju Newton-rendszeru teleszkóp volt. Gothard Jenőről bővebben itt.

Terkán Lajos Székesfehérváron született 1877. április 26.-án (a Palotaváros 95-ös számú házában, a Selyem utcában). Az újszülöttet apja, Lasits János asztalos és anyja, Juhász Terézia még aznap a római katolikus egyház szertartása szerint Lajos névre meg is keresztelték. Terkán Sándor érettségizett ember volt, ami akkor igen ritka volt, és az apa a fiából is tanult embert akart nevelni, ezért Lajost 1884-ben a Palotavárosi Vegyes Népiskolába iratta be. A tanulmányait kituno eredménnyel végzo Terkán 1888-ban a Cisterci Rend Székesfehérvári Katolikus Fogimnáziumába folytatta tanulmányait. A fiatal Terkán Lajos az eros iskolában nagyon jó alapokat kapott a késobbi tanulmányaihoz, de itt már nem tartozott a kitunok közé, énekbol nem remekelt, s felnott korában sem szerette a zenét. Az egyetemen tanári diplomáját 1900-ben kapja meg. Utána rövid ideig a Meteorológiai Intézetben dolgozik, majd még abban az éveben igent mond Konkoly Thege Miklós felkérésére, hogy legyen másodadjunktus a Magyar Királyi Konkoly-alapítványú Astrophysikai Observatóriumban. A foként elméleti érdeklodésu ifjú Terkán szakmailag elsorendu alapokkal rendelkezett, de nagy lendülettel vetette be magát az észlelo munkába is. Jó szemu, szorgalmas megfigyelonek bizonyult. Az intézetben 1901. szept. 19. és 1903. január 2. közötti, az intézet ékfotó méterével megindult munkák során a 425 megfigyelés közül 175-öt o végzett el. 1901 októberében egy éves katonai szolgálatra is behívták. De Terkán Lajos tudományos pályafutását az elso világháború kitörése derékba töri. 1914-ben bevonul katonának, és a szerb harctérre kerül, ahol 1918-ig csupán két ízben kapott szabadságot. Mivel a harctéren csillagászati megfigyelések végzésére sem volt lehetosége, visszatér a matematikához. Foglalkozik többek között a nagy Fermat tétellel is, s néhány konkrét esetben megoldást is talál. Katonának is kituno, kitüntetésekkel, századosi rangban szerel le. A civil életbe törtöno visszatérése után felajánlják neki, hogy ornagyi rangban kinevezik a huvösvölgyi kadetiskolába, matematikát oktatni, s még lakást is kap a fovárosban. O azonban mégis a csillagászatot választotta, s visszatért Ógyallára, Konkoly Thege miklóshoz, és a megkezdett kutatásaihoz. Az Osztrák-Magyar Monarchia széthullásával Ógyalla azonban 1919-ben az újonnan megalakult Csehszlovákiához került, s a csillagvizsgáló elszigetelodött az anyaországtól. A távcsöveket, a muszereket, kutatási anyagokat, dokumentációt és az értékes könyvtárat Terkán és Tass Antal 1920-ban átköltöztette Magyarországra. A fo cél ezek után egy új csillagvizsgáló létrehozása, megszervezése, és az anyag elhelyezése volt. A felépítendo obszervatórium számára végül is a Budapest határában emelkedo Svábhegyen (késobb Szabadsághegy) jelölték ki a helyet. 1921-tol a svábhegyi új intézet létrehozásán dolgozott.

Köszöntjük a száz éves Időjárást!

Éppen száz esztendeje annak, hogy a Meteorológiai és Földmágnességi Intézet fiatal munkatársának, Hejjas Endrének "Ógyallán, a virágzó akácfák alatt kerékpározva ötlött eszébe a gondolat, hogy megkísérli egy népszerű meteorológiai folyóirat megindítását". Hejjas Endre (1867-1947) jó szervező, a tettek embere volt - néhány esztendővel korábban ezer önkéntes észlelőt szervezett a zivatarészlelő hálózat számára -, így 1897 áprílisában már megjelent Az Időjárás c. folyóirat első füzete.
Az Időjárás kezdetben a meteorológiai ismeretek népszerűsítését tűzte ki célul, de már az első füzetekbe is bekerült egy-egy önálló tudományos értekezés. Hejjas arra is gondolt, hogy csillagászati rovattal bővíti a lapot. A Meteorológiai Intézet akkori igazgatója, a csillagász Konkoly Thege Miklós, olvasd tovább itt.

Irodalom:
Hermann Kobold: Miklós Thege von Konkoly, Astronomische Nachrichten, 1916.,
Kenessey Kálmán: Megemlékezés Konkoly Thege Miklósról, Csillagászati Lapok, a941.,
Steiner József: Konkoly Thege Miklós, Akadémiai Emlékbeszédek, 24/4., Budapest 1943.,
Bartha L.: Konkoly Thege Miklós emlékezete - In Memoriam Miklós von Konkoly Thege, Magyar Csillagászati Egyesület, 1991.

További érdekes olvasni valók Konkoly Thege Miklósról