KONKOLY THEGE MIKLÓS EMLÉKEZETE

(1842-1916)

Összeállította: Bartha Lajos

Szerkesztette: Tepliczky István

MAGYAR CSILLAGÁSZATI EGYESÜLET

"Én azokkal együtt éltem, s a mi exorbitans fantáziának látszik, az visszaemlékezô tapasztalat többnyire" [1].

Szinte csodálkozhatunk azon, hogy Jókai tollát sohasem ihlette meg kortársa - és nem is távoli rokona -Konkoly Thege Miklós, a magyarországi csillagászat újjáteremtôje, a hazai légkörtani kutatások megszervezôje, a hajózás és a vasút ügyének fáradhatatlan szószólója (maga is vizsgázott hajóskapitány és mozdonyvezetô), az amatôr fényképezés egyik úttörôje, a kitûnô zongoramûvész és komponista. Nevét külföldön elsôsorban mint a fizikai csillagászat (asztrofizika) és a modern mûszertervezés egyik jeles mûvelôjeként említik. Magyarországon azonban nem csekély érdemeket szerzett azzal, hogy fedelet, kutatási lehetôséget adott a korszerû csillagászatnak, vagyonának nagy részét a tudomány elômozdítására és népszerûsítésére áldozta, másfélezer holdnál nagyobb Komárom megyei birtokát pedig a magyar népnek ajándékozta.

Konkoly Thege Miklós élete és tevékenységének nagy része két jelentôs mérföldkô közé esik, amelyek alapvetôen befolyásolták nem csak a magyar történelem, de az európai társadalom alakulását is. Hat esztendôs volt a márciusi forradalom évében, amely - ha el is bukott - visszafordíthatatlanul megváltoztatta hazánk politikai, gazdasági és kulturális arculatát. Halála idején pedig tombolt az elsô világháború. Konkoly egyike volt azoknak, akik tevékenyen hozzájárultak a 19. század második felében, Magyarország addig példátlanul gyors gazdasági és technikai- tudományos fejlôdéséhez. Munkásságának eredménye pedig hozzájárult ahhoz az erkölcsi (és anyagi) tôkéhez, amely a háború hatalmas veszteségei után megmentette az országot a teljes pusztulástól.

- * - * -

A 19. század második felében gyorsan felvirágzó magyarországi ipar és kereskedelem ösztönzôen hatott a tudományos életre is. Az ipari fejlôdés üteme az 1880-as években felülmúlta az európai átlagot. A gazdasági gyarapodás nyomán az egyetemek, tudományos intézmények és a mûszaki-tudományos egyesületek színvonala is számottevôen emelkedett. (A Természettudományi Társulat ekkoriban már mind taglétszámát, mind tudománynépszerûsítô eredményeit tekintve egyenrangú volt a legtekintélyesebb nyugat-európai egyesületekkel.) Az 1867-es kiegyezést követôen gyorsan megalakult a Földtani Intézet, a Meteorológiai Intézet, a Központi Statisztikai Hivatal, kutató mûhellyé nôtt számos egyetemi tanszék - 1872-ben Kolozsvárott megalakult Magyarország második tudományegyeteme -, nem is egy intézmény rövid idô alatt nemzetközi hírnévre tett szert.

Egyetemen csupán a földrajzi tanszéken oktattak csillagászatot alapfokon [2]. A múlt század elsô felében nemzetközi hírnevû gellérthegyi Egyetemi Csillagvizsgáló 1849-ben elpusztult, új obszervatórium felszerelésére az egyetem költségvetése kevés volt, az állami támogatás pedig elmaradt. A 18. században alapított egri, kolozsvári és gyulafehérvári csillagdák felszerelése ekkorra már teljesen elavult [3, 4]. A csillagászat iránt érdeklôdô fiatalok külföldi egyetemeken - Berlinben, Bécsben, Párizsban - fejezték be tanulmányaikat, és többnyire ottani intézményekben vállaltak állást (például Schulhof Lipót a francia Nemzeti Obszervatórium aligazgatójaként, Weinek László a prágai Károly Egyetem professzoraként szerzett nemzetközi hírnevet). Ebbôl a felvirágzó kulturális életbôl sajnálatosan kis rész jutott a csillagászat számára.

A hazai csillagászat lemaradása annál inkább tragikusnak tûnt, mivel éppen a múlt század utolsó harmadában indult fejlôdésnak a csillagászat egyik fontos új ága, az égitestek fizikai sajátságaival és fejlôdésével foglalkozó asztrofizika.

A 19. század közepéig a csillagászati mérések elsôdleges célja az égitestek helyzetének (irányának) pontos meghatározása volt, az asztronómia legmagasabbrendû feladatának az égitestek mozgásának kiszámítását tekintették. Ennek megfelelôen a mûszerépítôk a pozíciós csillagászat eszközeinek tökéletesítésére törekedtek. Az obszervatóriumok legfôbb mûszerei a finom fokbeosztással ellátott meridián-távcsövek, idômeghatározó átmeneti (passage) mûszerek, a pontos mikrométerek és órák voltak.

A 18. század második felétôl a távcsövek optikáinak növekedésével és minôségi tökéletesedésével egyre több észlelôcsillagász figyelme fordult a Nap, a Hold, a bolygók felszíni jelenségeinek megfigyelése felé. William Herschel, Lord Rosse - mai szemmel tekintve is óriás - távcsövei pedig egyre több halvány, elmosódott, ködös objektumot (gáz- és porködöket, és távoli csillagrendszereket), több- kevesebb halvány csillag alkotta csillaghalmazokat tettek láthatóvá. (Ezeknek pontos, hiteles megörökítését azonban csak a fényképezés alkalmazása oldotta meg a 19. sz. utolsó negyedében.)

A fizikai csillagászat nagy elôretörését azonban a színképelemzés csillagászati alkalmazása jelentette az 1860-as évektôl. A spektroszkópia nemcsak az égitestek felépítésének, összetételének, fizikai állapotának meghatározását tette lehetôvé, hanem olyan észlelésekre is módott nyújtott - például a Nap protuberanciáinak folyamatos megfigyelésével, vagy a csillagok látóirányú mozgásának mérésével -, amelyre korábban nem volt remény sem. A német J. K. Zöllner (1834-1882), az angol John W. Herschel (1792-1871) és honfitársai, W. Huggins (1824- 1910) és Sir Normann Lockyer (1835-1920), az olasz páter A. Secchi (1818-1878) munkássága elsôsorban spektroszkopikus munkával forradalmasította a csillagászatot. Zöllner azonban már sokat tett az addig eléggé elhanyagolt fénymérési (fotometriai) vizsgálatok érdekében is.

Az új vizsgálati módszerek azonban új mûszertípusokat és segédberendezéseket is követeltek. A halvány égitestek észleléséhez pedig egyre nagyobb és nagyobb objektíveket csiszoltak. Az új, a korábbiaktól eltérô rendeltetésû és nagyobb méretû távcsövek elhelyezésére pedig új obszervatóriumok alapítására került sor világszerte. A csillagászat fejlôdésének ebben korszakában kezdte meg pályafutását Konkoly.

Az útkeresés évei

Tizenkét esztendôs korában már mûködô gôzgépet épített, bádogból, fából és - csizmatalpból; a legérdekesebb azonban az volt, hogy ezen a masinán, a gépészeket megelôzve alkalmazta a hengertolattyút [5]. Gimnáziumi tanulmányait magántanulóként otthon folytatta, csupán a vizsgákat tette le a komáromi bencés gimnáziumban. Benedekrendi tanárairól késôbb is nagy tisztelettel és elismeréssel emlékezett meg, és talán fiatalkori benyomásainak köszönhetô, hogy utóbb a nagytagyosi magánobszervatóriumának távcsövét és teljes felszerelését a református Konkoly a pannonhalmi Szt. Benedek-rendi Fôapátság iskolájának ajándékozta.

A Konkoly-család a reformkor haladó szellemû, liberális gondolkodású nemesi famíliái közé tartozott. Ez a szemlélet egész életét végigkísérte, de nyugat-európai utazásai során megismerte és elfogadta a felvirágzó polgárság eszméit, eszményeit is; idôsebb korában pedig a "negyedik rend" követeléseit, a szocialista mozgalmakat is tanulmányozhatta. Ugyancsak az ógyallai udvarház légköre, az egykori táblabíró világ és a tehetôs nemesi családok hagyománya az elôbbiekkel ellentétes viselkedési módot is kifejlesztett a fiatal Miklósban. Paternális szokásai sokszor váltak az általa vezetett intézmények elônyére, ám akaratos, makacs fellépése ellenségeket is szerzett számára és az általa képviselt eszméknek.

Segítôkészsége már fiatal korában megnyilvánult. Tizenhét évesen már sikeres hangversenyt adott Komáromban a szabadságharc idején elpusztult katolikus templom újjáépítésére. Ekkoriban zenemûvészként tartották számon, a költô és történész Thaly Kálmán egy korai versében zongoristaként magasztalta a gyermek Konkoly Miklóst [6, 7]. Népdalokat írt át zongorára, több csárdás-átirata országszerte játszott és kedvelt zenedarab volt. A 17 esztendôs korában komponált "Tücsök csárdást" késôbbi feleségének, "Madarassy Erzsi kisasszonynak" ajánlotta.

Késôbb közeli ismeretségbe került Liszt Ferenccel és a nagy német zenemûvésszel, Richard Wagnerrel is, aki néhány kotta kéziratát Konkolynak ajándékozta. Idôsebb korában nyitányt írt Jókai "Milton" c. drámájához.

Konkoly Thege Miklós a pesti Magyar Királyi Tudományegyetemen kezdte meg felsôbb tanulmányait, az 1857/58. tanévben, rendkívüli hallgatóként. Matematikát, kémiát, ásványtant tanult, a legnagyobb benyomást azonban a kísérletezés találékony mestere, Jedlik Ånyos fizikaórái tették rá. Alighanem itt kapta - egy sikertelen kísérlet nyomán - az elsô indítékot a színképelemzés tanulmányozására. Valószínûleg ekkoriban támad fel érdeklôdése, az 1858. évi fényes Donati-féle üstökös látványa nyomán, a csillagászat iránt is. A következô két félévben szülei kívánságára jogot hallgatott, de nem nagy érdeklôdéssel.

A pesti egyetem akkoriban még szerény lehetôségei nem elégítették ki, ezért tanulmányait 1860-ban a berlini egyetemen folytatta, ahol J. H. Dowe (a modern meteorológia egyik megalapozója), J. F. Encke (a kitûnô csillagász) és H. G. Magnus (a sololdalú elméleti fizikus) voltak oktatói a természettudományokban. Doktori diplomáját azonban még a jogi karon kapta, 1862-ben. Ezután hosszabb tanulmányutat tett Nyugat-Európában és Angliában, ahol felkereste a jelentôsebb obszervatóriumokat, de meglátogatta a csillagászati mûszerekkel és optikai eszközökkel foglalkozó mûhelyeket is.

Bár figyelme egyre inkább a természettudományok felé fordult, nagy kedvvel és hozzáértéssel foglalkozott a folyami hajózással és a gôzmozdonyokkal is. Hajógépészi és hajóskapitányi vizsgát tett, majd mozdonyvezetôi képesítést szerzett. Mint fizetés nélküli "címzetes" kapitány vezette a Dunagôzhajózási Társaság "Rudolf" és "Stefánia" nevû gôzhajóit. Az akkoriban még szabályozatlan Al-Dunán részt vett a Vaskapu-szoros biztosan hajózható szakaszainak kijelölésében is [8]. Saját használatára két, jól használható gôzbárkát épített [9]. Ebben az idôben ismerkedett meg a hajósok és a vasúti személyzet mindennapi gondjaival.

Szülei, rokonai kívánságára 1867-ben elvállalta Komárom megye alispáni tisztségét, de mint tôle távol álló munkáról, hamarosan lemondott e megtiszteltetésrôl. Csak három évtizeddel késôbb lépett ismét a politikai porondra, amikor 1896-ban Tata országgyûlési képviselôjeként lépett fel. Két cikluson keresztül (1906-ig) volt a tatai választókerület országgyûlési képviselôje és a közlekedésügyi bizottság tagja. Ekkor már határozott programja volt: a közmûvelôdés érdekében és a közlekedésügyért szólalt fel. Képviselôként sikerült elérnie, hogy az akkor már gazdagon felszerelt csillagvizsgálóját a magyar államkincstár ajándékként átvegye!

Konkoly sokat utazott, tanulmányozta az európai csillagvizsgálókat, az akkoriban fejlôdésnek induló meteorológiai és földmágnességi intézeteket, az optikai és finommechanikai mûhelyek tevékenységét, gyártmányait. Megismerkedett korának jeles csillagászaival. Elsôsorban az asztrofizika érdekelte, fôleg Zöllner és Huggins munkája volt rá nagy hatással. Ekkoriban ismerkedett meg Hermann Vogellel (1841-1907), a potsdami asztrofizikai intézet alapítójával. Mindez egyre inkább megerôsítette azt az elhatározását, hogy maga is egy kisebb asztrofizikai obszervatóriumot állít fel Ogyallán.

A csillagász és mûszertervezô

Ezekkel a sorokkal vázolta Konkoly az 1870/71-ben felszerelt kis obszervatóriumának kezdeteit. Mûszereit eleinte fôként angliai cégektôl (John Browning, London; Cooke, York; Grubb, Dublin), az optikai részeket pedig a híres müncheni Sigismund Merz, illetve Steinheil mûhelyébôl szerezte be. A nagyobb távcsövet a Konkoly-kúria északnyugati sarkára emelt forgó kupola alatt állította fel, a kisebb eszközök - többek közt az idômeghatározásra szolgáló öreg Starke-féle meridiánkör (45 cm-es átmérôjû szép fokbeosztású körrel) - részben az erkélyen, részben a parkban kaptak helyet.

Amikor azonban Konkoly 1874-ben egy nagyobb teljesítményû, 10,5 hüvelyk átmérôjû (26,6 cm-es) tükrös távcsövet hozatott Browningtól, kiderült, hogy a lakóház nem alkalmas a másfél tonnás mûszer elhelyezésére. Ekkor a 22 holdas park egyik régi, használaton kívül álló épületét alakította át - kívül-belül megerôsítve - csillagvizsgálóvá. A kétszintes épület földszintjén voltak a dolgozószobák, a fotólaboratórium és a kis kézikönyvtár, az elsô emeleten a meridiánkör, a tetôre emelt két, utóbb három kupola alatt a távcsövek kaptak helyet [11, 12]. Az évtizedek során az építményt újból és újból átalakították, javították, de végeredményben száztíz éven át ez maradt a mindenkori csillagvizsgáló-törzsépület< $FAz 1829-bôl származó, sokszor átalakított épületet, veszélyes voltára hivatkozva, néhány éve lebontották, de 1990/91-ben eredeti külsô alakjában újra felépítették.> .

Elsô mûszereit még nagyobb cégektôl szerezte be Konkoly, de ezeken is sok javítani, tökéletesíteni valót talált. Késôbb már szinte csak az optikai alkatrészeket vásárolta külföldön, míg a távcsövek mechanikáját saját mûhelyében maga tervezte és készítette el. A 11 cm-es mûszert eladva egy 16,2 cm nyílású Steinheil-Cooke refraktort vásárolt, ez a távcsô volt hosszú idôn át az ógyallai csillagvizsgáló legtöbbet használt teleszkópja. Saját mûhelyében készítette el a 3 hüvelykes napészlelô távcsô (heliográf) tengelyrendszerét, késôbb sok más mûszer finommechnikai kivitelezését is. A nagyobb öntvényeket - mintái alapján - a bécsi Joseph Anger cég, vagy egy komáromi mûhely öntötte le, a finom megmunkálás az ógyallai mûhelyben történt, ahol mindig dolgozott egy-két ügyes mûszerész. Gyakran azonban maga Konkoly állt az eszterga vagy a marógép mellé.

Az ógyalai obszervatórium 1875-ben (rajz a "Természet"-bõl)

Ogyallán készült el az 1881-ben eladott Browning-reflektor helyett az új fômûszer, a 10 hüvelykes (25,5 cm-es) Merz-Konkoly refraktor is. A szép távcsô mintaképe a híres német Repsold néhány nagyobb refraktora volt, de Konkoly sok alkatrészt módosított, tökéletesített [13, 14]. 1904-ben azután még egy 16 cm átmérôjû fotografikus távcsövet (asztrográfot) is felszerelt a nagy refraktorra. (A 16 cm-es asztrográf az 1960-as évekig használatban volt az MTA Budapesti Csillagvizsgálójában, a 10 hüvelykes refraktor pedig, számos átalakítás után, ma is használatban van az MTA Debreceni Napfizikai Obszervatóriumában.) Saját mûhelyében készített távcsövei közül a 135 milliméter nyílású napfényképezô távcsövet (1908) és egy kis holdfotografáló kamerát (1905) érdemes említeni [15].

Legtöbbet azonban különbözô spektroszkópok, spektrográfok szerkesztésével és építésével foglalkozott. Az 1870-es évektôl kezdve a nagy látómezejû "meteorspektroszkóptól" a nagy felbontású protuberancia spektroszkópokon át az ultraibolya spektrográfig a legkülönbözôbb színképelemzôk készültek a kis mûhelyben [15]. Egyik nagyon kis súlyú protuberancia megfigyelô eszközét a jénai Zeiss-cég is lemásolta, sôt azt még az 1960-as években is gyártották! [16]. De tervezett és készített fényképkimérô komparátorokat - egyik típusát a híres drezdai Gustav Heyde gyár sorozatban is készítette! -, órákat, kronográfokat és számos más berendezést is.

Konkoly nemcsak jól ismerte a világ nagy mûszereit (és a mûszerek történetét), de sok csillagászati berendezés elônyeit és hibáit is tanulmányozta. Tapasztalatai és tervezôi gyakorlata alapján írta meg 1881-ben híressé vált mûszertan-könyvét: "Praktische Anleitung zur Anstellung astronomischer Beobachtungen mit besonderer Rücksicht auf die Astrophysik, nebst einer modernen Instrumentenkunde" (Braunschweig, 1883). Ez a vaskos, 345 képpel illusztrált mû elsôsorban gyakorlatias szemléletével vált a távcsôtervezôk egyik alapvetô kézikönyvévé. Ma is érdekes mûszertörténeti forrásmunka.

Konkoly 16 cm-es (6 hüvelykes) refraktora

Ugyancsak nagy sikere volt a csillagászati fényképezésrôl írott mûvének, amelyben fotográfiai tapasztalatait tette közkinccsé ("Praktische anleitung zur Himmelsphotographie nebst einer kurzgefassten Anleitung zur modernen photographischen Operation und Spectralghotographie im Cabinet" Halle, 1887.) Fényképészeti ismeretei révén kérték fel, hogy a W. Valentiner szerkesztésében kiadott csillagászati kézikönyv asztrofotográfia fejezetét megírja. (Valentiner, Handwörterbuch der Astronomie, I. köt.: Konkoly "Astrophotographie", 212-304. old. Leipzig, 1897.) Ez a munka is nemzetközi érdeklôdést keltett. Fotográfiai kézikönyvét még másfél évtized múltán is mint az egyik legalaposabbat ajánlották. Büszkén emlegette, hogy az asztrofotográfia "nagymestere" a heidelbergi Max Wolf az ô mûvébôl tanult fényképezni [17, 18].

Konkoly legnagyobb mûszere, a 25 cm-es Merz-Zeiss-Konkoly refraktor

A kis protuberancia spektroszkóp (balra) és a fotoheliográf vetítõ rendszere

Kevésbé volt sikeres - ma már tudománytörténeti értékû a "Handbuch für Spectroscopiker im Cabinet und am Fernrohr" címû munkája (Halle, 1890), talán azért is, mert ilyen jellegû kézikönyv eléggé nagy számban jelent meg minden nyelven. (Konkoly elsô (mûszertani) könyvét elôször magyar nyelven próbálta kiadni, de három hazai kiadó is visszautasította a felajánlott kéziratot. Ezért jelentette meg munkáit németül.)

Érdekes, hogy ámbár Konkoly sokat kísérletezett a csillagászati fényképezéssel, és a kérdés kitûnô szakértôje volt, de saját észleléseinek zömét élete végéig vizuálisan végezte. Ennek egyik oka alighanem az lehetett, hogy páratlanul éles szemû, a finom színárnyalatokra is érzékeny megfigyelô volt, aki például a halvány csillagszínképekben több finom részletet különböztetett meg, mint a korabeli, kis érzékenységû fotonyersanyagok.

Az ógyallai csillagvizsgáló, amely már az 1870-es évek végén európaszerte híressé vált, gazdag mûszerparkjával hamarosan túlnôtt egyetlen mûkedvelô alkalmi érdeklôdésének keretein. Mivel több, rendszeres munkát igénylô program is folyt a csillagvizsgálóban, Konkoly saját költségén egy-két asszisztenst, észlelôt alkalmazott.

Elsô (sajátjából fizetett) munkatársa a szorgalmas, fiatal Kövendi Nagy Tamás (1849-1887) volt, 1872- tôl 1875 ôszéig. Öt követte, 1880-ig a német Karl Schrader, majd 1880 és 1883 között az ugyancsak német Hermann Albrecht Kobold (1858-1942), utóbb a tekintélyes, német kiadású, nemzetközi jellegû Astronomische Nachrichten szerkesztôje. Az ógyallai magánobszervatórium vitathatatlanul legjelesebb obszervátora azonban Kövesligethy Radó (1862-1934) volt, aki már 1881-tôl a nyári szünidôt a csillagvizsgálóban töltötte, 1883-1887 között pedig fizetett munkatársként dolgozott ott. Alkalmanként mások is dolgoztak Konkoly mellett hosszabb-rövidebb ideig: Bártfay József Årpád (1865-1937) csillagszín-méréseket végzett 1883 nyarán, Lakits Ferenc (1850-1920) pozíciós méréseket és földrajzi helymeghatározást folytatott 1882 és 1886 között.

A parkban elhelyezett meteorológiai mûszereket éveken át a helyi iskola tanítói kezelték, külön díjazásért: Weiss Zsigmond, Rosenzweig Jakab, Veisz József, Gyurcsevics Mihály majd a halk, szerény, de példás szorgalmú Farkas Ede. Ezek az "asszisztensek" többnyire a rendszeres napészlelésben is részt vettek. De gyakran találkozunk az ógyallai beszámolókban vendégek nevével is, akik egy-egy észlelésre vagy Konkoly barátaiként jöttek Ogyallára.

Amikor Konkoly 1890-ben, a meteorológiai intézet igazgatójaként Ogyallára telepítette az "obszervatóriumi részleget" és a földmágneses mûszereket, az intézeti munkatársak gyakran vettek részt a csillagvizsgáló munkájában is: Anderkó Aurél, Marczell György, Róna Zsigmond, Steiner Lajos neve észlelôként a csillagdai jelentésekben is felbukkan.

Konkoly korszerûsítette és új, modern vonalú építményben állította fel a Meteorológiai és Földmágnesességi Intézet felszereléséhez tartozó régi, 4,5 hüvelyk (11,5 cm) átmérôjû távcsövet, és az idômeghatározó passage-távcsövet. Utóbb ezek a mûszerek is az ógyallai parkban kaptak helyet [16].

Konkoly Thege Miklós egy kis "házi csillagdát" is berendezett nagytagyosi birtokán - Környe község határában, Tatabányától 15 kilométerre nyugatra -, hogy ha kevés pihenônapján is nézegetni akarja az égitesteket, itt is rendelkezésére álljon egy mûszer. 1904-ben egy 10 cm-es átmérôjû, 98 cm gyújtótávolságú - tehát rendkívül fényerôs - objektívet szerelt egy nagyszerû távcsôvé, és minden lehetséges segédberendezéssel ellátta a kis mûszert. (Ezt 1914-ben - a komáromi bencés gimnáziumra emlékezve - a pannonhalmi apátságnak ajándékozta. Ma az Országos Mûszaki Múzeum gyûjteményének része.)

Konkoly csillagászati megfigyelései

Ugyancsak rendszeres és terjedelmes munkát jelentett a Nap felszínének, majd 1869-tôl a spektroszkopikusan észlelhetô protuberanciáknak folyamatos megfigyelése. Miután R. Wolf és mások az 1850-as években kimutatták a naptevékenység periódusainak jelentkezését egyes földi jelenségekben (sarkifény, mágneses viharok), a folyamatos napészlelés világszerte fontos feladattá vált. A bolygókon észlelhetô változások (Jupiter felhôzete stb.), a belsô bolygók "térképezése" V. Schiaparelli, C. Flammarion, W. Dening, O. Lohse és mások - gyakran az ügyes mûkedvelôk - munkája nyomán vált érdekessé az 1870-es években.

Konkoly Thege Miklós is az adatgyûjtô nemzedékhez tartozott, ógyallai obszervatóriumában maga is a folyamatos napészlelést, utóbb a bolygók rendszeres megfigyelését, csillagszínképek tanulmányozását és katalogizálását, legfôként azonban az üstökös színképek vizsgálatát tûzte ki célul. Megfigyeléseirôl (és munkatársainak tevékenységérôl) elôször a Magyar Tudományos Akadémia III. osztályának kiadványában ("Értekezések a mathematikai tudományok körébôl"), 1874-ben számolt be, és 1886-ig számos közleménye jelent meg itt. A részletes beszámolókat 1879-tôl a saját kiadásában megjelentetett német (utóbb kétnyelvû) évi beszámolókban tette közzé. A "Beobachtungen angestelt am Astrophysikalischen Observatorium in O-Gyalla in Ungarn" 16 kötete, a hozzá csatlakozó 2 újabb sorozatú kötettel az egész világon ismertté tette az O-Gyallai Astrophysikai Observatorium mûködését. Utóbb, a már állami kezelésben mûködô Magyar Királyi Konkoly- alapítványú O-Gyallai Astrophysikai Obszervatórium két vaskos kötetben és 12 "kisebb kiadvány"-ban közölte a megfigyeléseket (ugyancsak magyar és német nyelven).

Nap megfigyelések. Ogyallán 1872 májusától kezdôdött el a rendszeres napészlelés. A kivetített napképet lerajzolták, és a napfelületen látható foltokat a lehetô legpontosabban kimérték. A rajzról egyúttal a napfolcsoportok felülete is meghatározható volt, de ugyancsak megállapították a Wolf-féle napfolt relatívszámokat is. Konkoly már 1896-tól foglalkozott a napfelület rendszeres fényképezésével is. 1908-tól pedig a fotografikus napfolt- regisztrálásra tért át.

Napfolt rajz 1872-bõl

Ogyalla egyike volt az elsô obszervatóriumoknak, ahol folyamatosan foglalkoztak napmegfigyeléssel. (Catania, Greenwich, Potsdam és Zürich mellett). Az 1918-ig terjedô napészlelési sorozat nemzetközi viszonylatban máig is nagyon nagy jelentôségû. A század elején ezért is választották Konkolyt a Nemzetközi Nap-bizottság (International Solar Committee) tagjává.

Meteorok és meteoritek. A másik, már igen korán megkezdett munka Ogyallán a meteorok vizuális és spektroszkopikus észlelése volt. Konkoly egyike volt az elsô észlelôknek, akiknek sikerült több meteor színképét megfigyelni. Az angol Alexander Herschel vizsgálataival párhuzamosan megállapította, hogy a meteorok magja izzó, szilárd anyag, amely fémeket és emellett nátriumot is tartalmaz; a fénylés nagyobb része pedig a magot övezô gázburokból ered. Még érdekesebb az a megállapítása, amely szerint a légkör magasabb rétegei maguk is nátriumot tartalmaznak:

"A nátrium vonala a hulló csillagok spektrumából csak igen ritkán hiányzik... az izzó meteor a maga elôtt hajtott és összesûrített levegôben a benne levô nátriumot megizzitsa és az a spektrumban mutatkozzék" [21].

Ezt a megállapítást elôször Konkoly közölte a szakirodalomban is.

Az 1869-as években, V.G. Schiaparelli és az osztrák Edmund Weiss megfigyelései alapján merült fel elôször a meteorrajok kérdése (a hullócsillag-záporok eredete kapcsán). Konkoly, valószínûleg az 1872. november 27-i meteorzápor benyomására kezdte meg - Nagy Tamás észlelôvel - a meteorrajok megfigyelését. A M. kir. Természettudományi Társulat támogatásával sikerült 1875-tôl, egy évtizeden át mûködô országos meteor hálózatot szerveznie, amelynek központja Ogyalla volt. A 4-5 vidéki állomás önkéntes (amatôr) észlelôi úgynevezett meteoroszkóppal határozták meg a fényesebb hullócsillagok feltûnési és eltûnési koordinátáit. Ezekbôl (elsôsorban Kövesligethy Radó munkájaként) számos hulló-raj radiánspontja és a rajok térbeli mozgása is meghatározható volt [22].

Az elsô hazai meteorészlelô hálózat 1886 után feloszlott, de a századfordulón Konkoly a budapesti egyetem hallgatóinak nyári gyakorlata során felélesztette a hullócsillagok megfigyelését. Ekkor Ogyalla és a légvonalban 36 kilométerre délebbre felvô Nagytagyos között történtek párhuzamos észlelések, amelyeknek eredményként számos meteor magasságát sikerült kiszámítani.

Érdekes, bár következtetéseiben némileg téves eredményeket ért el Konkoly az izzított kô meteoritok színképeinek tanulmányozása terén. E vizsgálatai már átvezettek az üstökösök kutatásához.

Üstökös vizsgálatok. Konkoly Thege Miklós egyike volt a 19. század legszorgosabb üstökösészlelôinek. Mint éles szemû megfigyelô, az igen halvány kibocsátási vonalakat és néha a még gyengébben jelentkezô elnyelési vonalak jelenlétét is érzékelte. Elôször 1874-ben figyelt meg üstökösszínképet (a Coggia 1874. III. üstökösét), és 1910-ig 40 üstököst észlelt, ezek közül 23-nak a színképét is kimérte. (Haláláig még további hét üstökösspektrumot tanulmányozott.)

Elôször az olasz Donatinak sikerült üstökösspektrumot észlelnie. 1864-ben az angol Huggins, az orosz N. Bregyihin és a német H. C. Vogel végzett alapos vizsgálatokat. Ezekhez csatlakozott Konkoly, ma már klasszikusnak számító megfigyelési sorozata. Vizsgálatai nemcsak az üstökösspektrum fô vonásaira, hanem azoknak változásaira is kiterjedt. Az üstökösök színképét azután összehasonlította a különféle nyomású szénhidrogéngáz vegyületekkel. Eredmé nyeit összegezve meghatározott egy "normál" üstökös spektrumot, amelyben három fô- és három mellékvonalat tüntetett fel [23]. Üstökösszínképeit még jóval késôbb is felhasználták összehasonlítási anyagként [24].

Coggia 1874 III. Konkoly üstökösrajza, 1874.

Konkoly egyike volt az elsôknek, akik az 1881. évi fényes üstökös magjának színképében sötét elnyelési (Fraunhoffer) vonalakat, és a nátrium fénylô emisszióját észrevette. Ezt a jelenséget késôbb Huggins (London) és Vogel (Potsdam) is igazolták.

Bolygó megfigyelések. A bolygók felszíni jelenségeinek rendszeres észlelése és rajzolása csak a múlt század utolsó negyedében vált rendszeresebb programmá a nagyobb csillagvizsgálókban. Fôként a Jupiter sávjainak változásai, és a Nagy Vörös Folt jelentkezése, valamint a Mars-térképek szerkesztése keltette fel néhány csillagász érdeklôdését.

Konkoly rajzai a Marsról és Jupiterrõl a 16 cm-es távcsövel, 1879.

Konkoly 1877 ôszén, a 10,5 hüvelykes reflektorral kezdte meg a Mars rajzolását, a következô esztendôben pedig a rendszeres Jupiter-észlelések is megindultak. Elsôsorban igen jó, megbízható rajzaival tûnik ki a megfigyelési sorozat: mentesek a képzelet szülte részletektôl. A Mars megfigyelését azért kezdte meg, hogy meggyôzôdjön arról, mennyire hitelt érdemlôk az akkoriban elterjedt bolygótérképek. Hamarosan megállapította, hogy a legtöbb marstérkép részletei minden alapot nélkülöznek.

"...lehet ugyan Angliában hasonló Mars-térképeket rajzolni, de nem a Merz mesteri kezei által készült greenwichi refractoron!" [25].

Mai szemmel is érdekesebbek a Jupiterrôl készült rajzai, amelyek 1879-tôl 1892-ig terjednek. Az észlelések, amelyek részben a 10,5 hüvelykes, késôbb fôleg a 6 hüvelykes (16 cm-es) refraktorral készültek, zömmel Konkolytól származnak, ezért az adatsorozat meglehetôsen homogénnak tekinthetô. Megfigyelte 1879-ben a Nagy Vörös Foltot is, amelynek forgási idôtartamát késôbb H. Kobold határozta meg, igen nagy pontossággal Ogyallán.

Csillag-színképelemzés. Az 1870-80-as években igen jelentôs tevékenység folyt Ogyallán a csillagok spektrumának tanulmányozása terén. Konkoly talán a vizuális színképészlelés legtehetségesebb európai szakértôje volt, az általa leírt, regisztrált csillagspektrumokat csak a fényképezés eredményei múlták felül. Két területen végzett a maga korában jelentôs munkát: a "normálistól" eltérô csillagszínképek vizsgálatában, és a színképtípusok szerinti katalógusszerkesztésben. A csillag-színképtípusok leírására Konkoly azt az osztályozási rendszert alkalmazta, amelyet barátja, H. C. Vogel dolgozott ki: a színképvonalok jellege és erôssége szerint három fôcsoportba, és fôcsoportonként két-két alosztályba sorolta az égitesteket.

Vogel javaslatára már 1875-ben egy nemzetközi együttmûködés alakult az északi égbolt csillagainak színképtípus szerinti katalogizálására. (A tervezett együttmûködésben H. C. Vogel (Bothkamp, majd Potsdam), Konkoly (Ogyalla), H. L. D'Arrest (Koppenhága) és J. Schmidt (Athén) vettek volna részt, de D'Arrest halála és Schmidt más elfoglaltságai miatt a munka félbeszakadt.) (Ez volt Ogyalla elsô részvétele nemzetközi programban.) A munkát végül is csak Konkoly és maga Vogel kezdte meg. A tervezett katalógus azonban kitûnô alapot szolgáltatott a további munkához. Konkoly egy jó csillagspektroszkópot is épített e munka céljaira [26]. Lényegesen nagyobb szabású volt az a katalógus, amelyet a potsdami színképjegyzék folytatásaként, az égi egyenlítôtôl a -15 fokos deklinációs körig terjedô övezetben, a 7,5 fényrendnél fényesebb csillagok összeállításával végeztek [27]. Az 1883-1886 között végrehajtott katalogizálás - amelynek legfôbb kivitelezôje a fiatal Kövesligethy Radó volt - 2095 csillag színképtípusát sorolja fel. Ezeket a katalógusokat a színkép-fényképeken alapuló, sokkal pontosabb jegyzékek szorították ki az 1890-es években, de nagy szerepük volt a modern színképtípus osztályozás kialakításában.

Igen értékes megfigyeléseket végzett Konkoly néhány különleges színképi jellegû csillag vizsgálata terén. Igy a gamma Cassiopeiae és a béta Lyrae spektrumában elsôk között észlelt változást, és behatóan tanulmányozta a nóvák színképének változásait is.

Konkoly ösztönözte és támogatta az ifjú Kövesligethy Radó tanulmányait a színkép-fotometria terén, majd a spektrumok elméletének kidolgozásában. Közremûködött Gothard Jenô (1856-1909) nagy jelentôségû színkép- fényképezô munkájában is.

Igen sokféle egyéb megfigyelés fûzôdik Konkoly nevéhez. Igy az 1877. évi teljes holdfogyatkozás alkalmával spektroszkopikus úton megállapította, hogy a holdkorong vörös színe a földárnyékban nem a protuberanciák fényétôl származik; észlelte a Vénusz napkorong elôtti átvonulásának egy szakaszát 1874-ben stb. A klasszikus csillagászati munkákkal keveset foglalkozott, de az 1880-as évek elejétôl a MÅV és Dunagôzhajózás számára Ogyalla adta a pontos idôt. Még jelentôsebb azonban, hogy Konkoly végzett elôször telefon segítségével földrajzi hosszúság-különbség mérést 1891. október 22-én, és sikerült ily módon a pontosságot kétszeresére növelni [28].

Az 1890-es években a nagy mûszerekkel felszerelt külföldi obszervatóriumok számának gyarapodásával - és az USA-beli óriás mûszerek felszerelésével - az ógyallai csillagvizsgáló spektroszkopikus munkaprogramjának jelentôsége egyre inkább háttérbe szorult: az akkor már inkább a közepesnél kisebbnek számító eszközök nem vehették fel a versenyt a nagy intézményekkel. Ezért az állami kezelésbe vételt követôen, elsôsorban Dr. Harkányi Béla obszervátor (1869-1932) javaslatára az obszervatórium fômunkaterülete - a napészlelés és a meteor megfigyelés folytatása mellett - a csillagászati fénymérés lett. Ebben a munkában Konkoly már kevésbé vett részt, de mûszertechnikai készségével, gyakorlati tapasztalataival nagymértékben elômozdította a fotometrikus vizsgálatokat. Utolsó, befejezetlen vizsgálata, kedves munkatársával, Terkán Lajossal a holdfelszín színkép-fotometriájára vonatkozott.

A Meteorológiai és Földmágnességi Intézet élén

A központi meteorológiai és földmágnességi intézet elhelyezése, felszerelése és ellátottsága mûködésének elsô két évtizedében igen szerény volt. Az igazgató mellett két tudományos munkatárs és egy kalkulátor dolgozott, a kisegítô munkát egy altiszt látta el. Az intézet irodáinak és obszervatóriumának elhelyezése is szûkös volt [29].

Schenzl elsôsorban a meteorológiai észlelôhálózat, az ország mágneses felmérése és az éghajlatkutatás terén szerzett múlhatatlan érdemeket. A várható idôjárás prognózisának kérdése nem foglalkoztatta, de erre módja sem volt. Nem változott a helyzet nyugalomba vonulása után sem (1886). Talán a meteorológia elhanyagolt helyzete indította arra a Magyar Tudományos Akadémiát és az Intézet akkori felettes szervét, a Kultuszminisztériumot, hogy 1890. szeptember 21-én Konkoly Thege Miklóst nevezzék ki a Meteorológiai és Földmágnességi Intézet élére. Konkoly valóban beváltotta a hozzá fûzött reményeket: igazgatóságának 21 éve alatt nem remélt módon világszínvonalra fejlesztette az addig elhanyagolt intézetet.

Amint életrajízrói kiemelik, Konkoly nem volt szakmabeli meteorológus, érdemei elsôsorban a szervezés és fejlesztés terén jelentôsek. Ez valóban igaz, és Konkoly nagy érdeme az is, hogy vezetô munkatársait igen jól választotta meg. Elsô aligazgatói: Kurländer Ignác (1846-1916) klimatológus és földmágnesség- kutatóként; a sokoldalú Róna Zsigmond (1860-1941) pedig széleskörû szakismeretei mellett mint Magyarország éghajlatának elsô modern feldolgozója szerzett hírnevet. Róna Zsigmond mellett Anderkó Aurél, Héjas Endre, Marczell György, Raum Oszkát és a nagy tudású Steiner Lajos (1871-1944) munkája nagymértékben hozzájárult a hazai meteorológia és földmágnességi vizsgálatok fejlesztéséhez. Munkájuk alapját, a szükséges eszközöket és lehetôségeket, a külföldi tanulmányokat azonban Konkoly biztosította.

Richard-féle syélsebességmérõ Ógyalán

Emellett azonban maga Konkoly is foglalkozott a légkörkutatás néhány kérdésével. A meteorok magaslégköri hatásáról már korábban megemlékeztünk. Foglalkozott azonban a felhôk fényképezésével - számos gyönyörû felhôfotóját ma is ôrzik -, és szorgalmazta a felhômagasság-mérések rendszeresítését is. Konkoly nagy súlyt helyezett arra, hogy a meteorológiai állomások a legjobb mûszerekkel legyenek felszerelve, és ennek érdekében sokat kísérletezett különbözô eszközökkel, azok tökéletesítésével és házi elôállításával. Nem egyszer a külföldön látott berendezéseket tökéletesítve készítette el itthon [17, 19, 30].

Legnagyobb érdeme kétségtelenül az intézet nagyarányú fejlesztése volt. Ö maga így foglalta össze eredményeit 1904-ben:

"Ha visszapillantunk a múltba, igen meg kell elégednünk a sorsunkkal, hiszen míg... az intézet 2 szobából állott, addig ma Budapesten vagy 30 szobából, Ogyallán 25 szobából áll..., míg 1870-ben a személyzet az igazgatóból, 1 asszisztensbôl és egy szolgából állott, ma 28 tisztviselôbôl, 1 mechanikussegédbôl... 5 tanoncból, 1 laboránsból, 9 szolgából és egy kertészsegédbôl, tehát 45 emberbôl áll. - Az intézet költségvetése 1871-tôl körübelül 13 000 koronáról 1904-ig 190 000 koronára emelkedett..." [19].

Hozzátehetjük, hogy Konkoly nyugalomba vonulásakor, 1911-ben a Meteorológiai Intézetnek öt gazdagon felszerelt obszervatóriuma, 1438 észlelô állomása (1870-ben 190), 31 kvalifikált tisztviselôje és öt különbözô (részben idegen nyelvû) szakkiadványa volt.

A nagyarányú fejlôdést Konkoly úgy érte el, hogy a meteorológiát - hivatkozva annak nagy mezôgazdasági jelentôségére - áthelyeztette a Mezôgazdasági Minisztériumhoz, és az intézethez csatoltatta a vízügyi szolgálat csapadékmérô állomásait. 1891-ben megindította az idôjárás-elôrejelzô szolgálatot, majd kiadatta a térképes napi idôjárási jelentéseket. Mindez alapot adott arra, hogy kérje a költségvetés emelését.

Ö maga is számottevô összegekkel járult a fejlesztéshez. Már 1893-ban Ogyallára telepítette a földmágneses mérô és regisztráló berendezéseket. A mûszerek számára saját parkjában biztosított nyugodt elhelyezést. Amikor pedig 1899-ben elérte, hogy Ogyallán egy nagy meteorológiai obszervatóriumot építsenek, a telket a saját birtokából adományozta az új intézet céljaira. Ugyanitt rendezett be egy földrengés regisztráló (szeizmológiai) obszervatóriumot, amelynek mûszereit maga tervezte, tökéletesítve az olasz Vincentini-féle szeizmográfokat. Konkoly kitûnô mûszerész mûhelyt is berendezett az Intézetben, itt a tehetséges Klassohn János mûszaki tiszt irányításával 4-5 mûszerész tanonc tanulta a finommechanikát. Ez a mûhely egy modern hazai finommûszer gyár csírája lehetett volna [30].

Meteorológiai munkásságára az intézet új budapesti székházának felépítése és felavatása tette fel a koronát, 1911- ben. Azzal az érzéssel válhatott meg a Meteorológiai és Földmágnességi Intézet igazgatói székétôl, hogy évtizedekre biztosította az új tudós nemzedék munkalehetôségét. (Jelenleg is ez az Országos Meteorológiai Szolgálat központja.) [32]

"Ajándék a nemzetnek" és az egyetemes kultúrának

Konkoly Thege Miklós nem alaptalanul tartott attól, hogy - gyermektelen ember lévén - az értékes csillagvizsgáló a halála után szétszóródik. Emellett azt is látta, hogy az egyre bôvülô obszervatórium fejlesztése és fenntartása meghaladja anyagi lehetôségeit. Ezért már az 1870-es években megkísérelte az intézet átadását - ajándékként! - elôbb a pozsonyi egyetemnek (1876), majd a budapesti mûegyetem számára (1880). Terve azonban, személyi okokból és a "hivatalos körök" érdektelensége miatt, kudarcba fulladt. Csupán, mint országgyûlési képviselônek sikerült elérnie - a nemzetközi jellegû német Astronomische Gesellschäft 1898-ban Budapesten tartott közgyûlésének hangulatában -, hogy Wlassics Gyula kultuszminiszter megkezdje a tárgyalást egy "Ajándékozási szerzôdésrôl".

Az 1899. május 16-án aláírt megállapodás szerint a csillagvizsgálót - amelynek csupán mûszer-felszerelését negyedmillió koronánál többre értékelték -, a hozzá tartozó 22 holdas parkkal együtt, az államkincstár ajándékként átvegye. Ennek fejében Konkoly kikötötte, hogy továbbra is az obszervatórium fizetés nélküli igazgatója marad, a parkot ô és felesége használhatják, és a munkatársak kinevezésére ô tesz javaslatot.

Ezzel a szerzôdéssel a magyar állam, fél évszázad után, újból egy jól felszerelt csillagvizsgálóhoz jutott. Az intézet egyúttal a budapesti tudományegyetem gyakorló obszervatóriumává vált. E célra Konkoly újjáalakította a Kozmográfiai Intézet ódon, 12 cm-es átmérôjû távcsövét, és azt a parkban állította fel, külön épületben [2].

Konkoly javaslatára a M. kir. Konkoly-alapítványú Astrophysikai Obszervatórium aligazgatójává Kövesligethy Radó egyetemi tanárt, elsô obszervátorként dr. Harkányi Béla magántanárt nevezték ki. Az elsô adjunktus Tass Antal (1876-1937) - 1912 után aligazgató -, második adjunktus a tehetséges Terkán Lajos (1877-1940) lett. Terkán elôléptetésével ezt az állást elôbb Czuczy Emil mérnök, 1908-tól Bodócs István, 1917-tôl Hoffman Ernô tanárok töltötték be.

Konkoly 1916-ban bekövetkezett hahála után Tass Antal lett a megbízott igazgató. Tass és Terkán érdeme, hogy 1919-ben, miután az obszervatórium Csehszlovákiához került, a mûszereket budapestre mentették (Posztoczky Károly földbirtokos segítségével), és megteremtették a budapesti csillagda alapjait.

Hatvanadik születésnapján, 1902-ben Konkoly még egy nagyszabású ajándékkal lepte meg hazáját. Ogyalla körüli 1560 kataszteri holdas Konkoly-birtokot a magyar államkincstárnak adományozta, hogy oda földnélküli magyar parasztokat telepítsenek. Ajándékozását így indokolta a Magyar Nemzet újságírója elôtt:

"Én tisztán telepítési célokat értek szociális cél alatt. Ez a földdarab a földmíves nép kezébe menjen át. Ez a nemzet törzse, gyökere. Ezt a földmíves népet kell erôsíteni, gyarapítani" [31].

Ajándékozni, az országot gazdagítani: ez a szellem vezérelte Konkolyt. Az ország gyarapodásával, a kultúra fellendülésével pedig méltó helyet akart biztosítani a magyarságnak az európai népek sorában. Nem is egy írásából kitûnik, hogy amikor a magyar tudományért fáradozott, az egész emberiség haladása lebegett a szeme elôtt.

Szinte fanatikusan hitt abban, hogy a tudományos-technikai haladás az emberiség boldogulását hozza magával. Ö maga lelkesen támogatott minden törekvést. Mint a fényképezés szakértôje és mûvésze, egyik fôszervezôje volt 1890- ben az elsô Országos Amatôrfényképészeti Tárlatnak. Tekintélyének köszönhetô, hogy a kiállításra sok külföldi intézmény is küldött képeket.

De támogatta az akkor kibontakozó léghajózás ügyét is, és az elsô magyarországi léggömb-egyesület folyóiratának, az Aeronautának megjelenését saját pénzébôl fedezte. Ugyancsak jelentôsen hozzájárult a meteorológiai szaklap, Az Idôjárás kiadásához is. Amikor barátja, Lóczy Lajos megkezdte a Balaton tudományos kutatását, azonnal a Magyar Földrajzi Társaság segítségére sietett.

Élete végéig szívesen foglalkozott a tudományos ismeretek terjesztésével. Nagyszerû, vetített képes elôadásai híresek voltak, szívesen írt ismeretterjesztô cikkeket. Széles körû érdeklôdése és ismeretei szinte meghökkentôek. Bár legtöbbet a fényképezés technikájával foglalkozott, a fotómûvészetnek is mestere volt. Alighanem elsôk közt ismerte fel az ellenfényben rejlô mûvészi hatásokat. Fényképészeti tapasztalatairól egy rendkívül olvasmányos, szinte szórakoztató kézikönyvet írt, kezdô fotósoknak, "Bevezetés a fotográfiába" címmel (Budapest, 1891). Kedvelte a festészetet, fôként Böcklin és Segamtini képeit, ezeket jó diareprodukciókon mutatta be az érdeklôdôknek. Mintegy négyszáz képbôl, festménybôl álló gyûjteményét, ásványgyûjteményével egyetemben a komáromi Jókai Egyesületnek ajándékozta.

Ma már kevéssé ismert, hogy Konkoly alapította meg a világ elsô Meteorológiai és Csillagászati Múzeumát, 1896-ban. Régebbi és újabb eszközeinek - csillagászati mûszereknek, optikai berendezéseknek, meteorológiai mérôeszközöknek - szép gyûjteményét az Ezeréves Kiállításon bemutatta, majd a Meteorológiai Intézetnek adományozta. Felhívására sok iskola és magánszemély is gyarapította a gyûjteményt, sôt külföldrôl is érkeztek értékes tárgyak (például J. Fraunhoffer egyik elsô színképelemzô prizmája Sigismund Merz optikustól). Amikor a meteorológia új székháza felépült, itt külön teremben, nyilvános kiállításon mutatta be a gyûjteményt. (Az 1920-as években a múzeum megszûnt, a csillagászati tárgyak a budapesti csillagvizsgálóba kerültek, onnan a TIT Uránia Csillagvizsgálójának kiállítására, ma pedig az Országos Mûszaki Múzeumban találhatók. A meteorológiai tárgyaknak 1945-ben nyomuk veszett).

Nem hagyhatjuk azonban említetlenül emberi gyengeségeit, elsôsorban az ellentmondást nehezen tûrô természetét sem. Ennek következménye volt, hogy a nagytudású Harkányi Béla megvált az obszervatóriumtól. Kevés érdeklôdést mutatott a matematika és a "klasszikus" csillagászat iránt, ez pedig évtizedekre visszavetette a hazai égimechanikai munkálatokat, és alighanem ennek következménye volt Konkoly ellentéte fiatalkori barátjával, Eötvös Loránddal. (Az ellentét azonban Eötvös magatartásában is gyökeredzett.) Konkoly segítôkészsége azonban mindenkor felülemelkedett a személyes indulatain és érzelmein. Idôs korában nagy szeretettel foglalkozott legkedvesebb munkatársa, Terkán Lajos kisleányával, akit talán saját unokája helyett is dédelgetett. (Két fiát hamar elveszítette.) Öszinte barátság fûzte a kitûnô német asztrofizikushoz, Herman K. Vogelhez, és a jeles asztrofotográfus Max Wolffhoz.

Érdemeit életében is elismerték: a Magyar Tudományos Akadémia 1876-ban levelezô, 1885-ben örökös taggá választotta. A philadelphiai egyetem díszdoktorátussal tisztelte meg. Tagja volt az Astronomische Gesellschaft nemzetközi jellegû egyesületének, az angol Royal Astronomical Societynek, és sok más egyesületnek, testületnek. A Természettudományi Társulat és a Magyar Földrajzi Társaság többször is választmányi tagsággal becsülte meg munkáját.

Szép tervek, új programok közepette váratlanul érte a halál 1916. február 17-én, Budapesten. Öreg barátja Lóczy Lajos búcsúztatta az akadémia oszlopcsarnokában. Porait az ógyallai családi sírbolt, emlékét az 1445 Konkolya kisbolygó (Dr. Kulin György felfedezése); a budapesti Konkoly Thege út; az ógyallai emléktábla; a budapesti szép mellszobor (a Meteorológia Szolgálat épületében); és a szlovák amatôrcsillagászok két emlékérme ôrzi.

Források - References

2. Bartha L.: Az egyetem Kozmográfiai Intézete és csillagdája, 1852-1934. - FÉ, 20. évf. 6. sz. 1985. p. 181 ff.

3. Konkoly M.: A csillagászat érdekében. - Természet, 3. 17. 1871.257.

4. Dezsô L.: A magyar csillagászat története - Histoire de l'astronomie en Hongrie. - Múzeumi Füzetek, 2. 1. 1944. Kolozsvár.

5. Konkoly M.: Glosszák a mozdonyépítéshez. Bp. 1905. p. 43.

6. Réthly A.: Konkoly-emlék. Thaly K. "Miklós napra" c. verse. - Idô. 47./ új sorozat 19. évf./, 5-6. 1943. 109- 110.

7. "Konkoly Miklós úr Komáromban" - Vasárnapi Ujság, 4. 19. 1859. V. 8. p. 225.

8. Konkoly M.: Az al-dunai zuhatagokról. - VHK. 8. p. 424, 437, 449. 1898.

9. Konkoly M.: Uti jelentés, 1894. II. Benzin és petrólgépek tanulmányozása. p. 16. Bp. 1894.

10. Konkoly M.: Az ó-gyallai csillagda és meteorológiai központi obszervatórium fejlôdése 1871-tôl mostanáig. - Idô. 1. 9. 1897. 258.

11. Konkoly M.: A M. kir. Meteorológiai és Földmágnességi Orsz. Int. Budapesten, és az M. kir... Obszervatórium Ogyallán - Ung. Kön. Reichanstalt für Meteorologie und Erdmagnetismus Budapest, und ... Observatórium in Ogyalla. - A Kir. Magy. Met, és Földmágn. Int. Hivatalos Kiadványai, 1. köt. Bp. 1898.

12. T. L. /Terkán Lajos/: A M. kir. Konkoly-alapítványú asztrofizikai obszervatórium fejlôdése az államosítás óta ... - Idô. 17. 9. 1913.

13. A csillagvizsgáló fejlôdésérôl és az ott végzett munkáról részletes tájékoztató: Beobachtungen angestellt am Astrophysikalischen Observatorium in O-Gyalla in Ungarn. Bd. I-XVI. Bp. 1879-1894. Magyar nyelven: Értekezések a Matematikai Tudományok Körébôl /az MTA III. oszt. rendeletébôl kiadja a fôtitkár/, a II-XVII /1874- 1886/ kötetek egyes füzetei.

14. Lakits F.: Az ó-gyallai csillagvizsgáló új refraktora. - Természettudományi Közlöny, 15. 162. sz. 1883. febr. 73- 79.

15. A modern felszerelésrôl tájékoztatást ad: A M. kir. Konkoly-alapítványú Astrophysikai Observatórium Kisebb Kiadványai - Veröffentlichugen des O-Gyallaer Astrophysikalischen Observatorium Stiftung v. Konkoly, No. 5, 9, 14. /1904-12/

16. Konkoly M.: A nagytagyosi meteorológiai obszervatórium. - A Meteorológiai és Földmágnességi Int. Kisebb Kiadv. V. sz. Bp. 1908. p. 90-92. - U.a.: Privatsternwarte in Nagytagyos. - Sirius, Bd. 66. h. 7. 1913. p. 145-150.

17. Konkoly M.: Körültekintés néhány nyugat-európai obszervatóriumban, III. 1898. Bp. 1898. p. 63.

18. Wolf, R.: Handbuch der Astronomie, ihre Geschichte und Literatur, Bd. II. Zürich, 1892. p. 539. /Ugyanebben a mûben ismertetés Konkoly egyéb tevékenységérôl is./

19. Konkoly M.: A m. kir. orsz. meteorológiai és földmágnességi intézet elsô elhelyezései, 1870-1892. - "Athmosphaera" - Idôjárás, 8. 6. 1904. 222-233.

20. Herrmann, D. B.: Geschichte der Astronomie von Herschel bis Herzsprung. 2. Aufl. Berlin, 1978.

21. Konkoly M.: Az égitestek fizikai alkotásáról. Népszerû term. tud. elôadások gyüjteménye, IX. k. 54. f. 1886. p. 14-15.

22. Bartha L.: Az elsô magyarországi észlelôhálózat. - Meteor, 18. 7-8. 1988. p. 7-11.

23. Konkoly M.: Az üstökösökrôl, I-II. rész. - Idô. 14. 11. 1910. p. 333-340, 14. 12. 1910. p. 365-380.

24. Baldet, F.: Rechrerchhes sur la constitution des com/res... Annals de l'Observatoire d'Astronomie Physique de Paris, T. VII. 1926.

25. Konkoly M.: A Mars felületének megfigyelése az O-gyallai csillagdán az 1877-iki oppositio idején. - Ért. a Math. és Term. tud. Körébôl, 7. 1. 1879. p. 8.

26. Konkoly M.: 160 állócsillag színképe. - Ért. Math. tud. Körébôl, 5. 10. 1880. /Elôszó/

27. Konkoly M.: /A csillagkép-katalógusok megjelentek az Ért. Math. tud. Körébôl, 11. 4., 12. 5., 13. 3. füzetekben./ - U.a. német nyelven: Beobachtungen angestellt am Astrophysikalischen Obs. O-Gyalla in Ungarn, Bd. 8/2. 1886.

28. Bartha L.: Az elsô földrajzihosszúság-meghatározás telefonnal. - Geodézia és Kartográfia, 31. 4. 1979. p. 289- 290.

29. Zách A.: Meteorológiánk története. In: Idôjáráskutatók otthonában. Orsz. Met. Int. népszerû kiadványai, V. köt. Bp, 1955. p. 20-35.

30. Héjjas E. szerk. Ünnepi emlékkönyv... az O-gyallai... Obszervatórium ünnepélyes felavatása alkalmából. Bp.-O- Gyalla, 1900.

31. "Ajándék a nemzetnek" - Magyar Nemzet, 1902. jan. 20. p. 5-6.

32. Jelentés a M. kir. Orsz. Meteorológiai és Földmágnességi Intézet 1912, 13, és 14. évi munkájáról. Bp. 1918.

Rövidítések:

FÉ = Föld és Ég

Idô = Az Idôjárás /1903-4 közt Athmosphaera/

Megjegyzés: Igen sok információ szóbeli közléséért hálás köszönettel tartozom néhai KENESSEI KÅLMÅN ny. igazgató, Dr. RÉTHLY ANTAL ny. igazgató Uraknal, valamint a KONKOLY THEGE család tagjainak. - B. L.

1. A. Gy. (Dr. Alapi Gyula): K. T. M. (Nekrológ) - Komáromi Ujság 37. 8. sz. 1916. február 19. Címold. - 1 old.

2. "Ajándék a nemzetnek" - a Magyar Nemzet, 1902. január 22. p. 6-7. (Hatvanadik születésnapja és birtokadománya kapcsán.)

3. Balázs Júlia: Ogyalla megint a miénk! - Búvár, 4. 11. 1938. november 825-82 8, 5 fotó

4. B. A. (Berecz Antal): Az ó-gyallai csillagda - Természet, 4. 11. 1872. 173-175., 1 illusztráció (A csillagda legrégebbi képe!)

5. Bartha Lajos ifj.: K. T. M. Emlékezete - Csillagok Világa (III. sorozat), 1. 2. 1956. 129-138., 4 fotó.

6. Bartha Lajos ifj.: K. T. M. - Élet és Tudomány 11. 26. 1956. július 27. 813-816., 3 fotó.

7. Bartha Lajos ifj.: K. T. M., a tudomány és a technika ezermestere - Népszerû Technika, 6. 9. 1957. 276, 1 fotó.

8. Bartha Lajos ifj.: Száz éves az ógyallai csillagvizsgáló - Élet és Tudomány 24. 39. 1971. szeptember 24. 1827- 1831, 4 fotó.

9. Bartha Lajos: "Interurbán Herény": Egy lap a telefontechnika történetébôl - Magyar Nemzet, 1976. április 23. p. 8. (Konkoly és Gotthard Jenô telefonkísérletei.)

10. Bartha Lajos ifj.: Magyar csillagászok a XX. század közepéig - Technikatörténeti Szemle, VIII. k. 1975-1976, p. 97-98., 110. (Ugyanitt az ógyallai obszervatórium más munkatársainak adatai is fellelhetôk!)

11. Bartha Lajos ifj.: Az elsô földrajzi hosszúságmérés telefonnal - Geodézia és Kartográfia 31. 4. 1979. 289- 290.

12. Bartha Lajos ifj.: Még egyszer a Konkoly Thege Miklós emlékérem - Természet Világa 112. 10. 1981. 462-463., 5 illusztráció. (Válasz és kiegészítés Dr. Vértes L. cikkéhez.)

13. Bartha Lajos: Az egyetem kozmográfiai intézete és csillagdája - Föld és Ég 20. 6. 1985. 181 ff. - ill.

14. Bartha Lajos: Az elsô magyarországi észlelôhálózat - Meteor, 18. 7-8. 1988. 7-11. 2 illusztráció (meteorészlelések)

15. Bartha Lajos: K. T. M. - a tudós, mérnök, kultúrpolitikus, szervezô és mûvész - Évfordulóink a mûszaki és természettudományokban 1991. Bp., 1990. p. 180-181. - 1 kép

16. Bartha Lajos: K. T. M. és az amatôrök - Meteor, 21. 3. (177. szám) 1991. 42-46. 5 illusztráció - 1 címlapkép

17. Bartha Lajos-Vajda Pál: A csillagászati fényképezés magyar úttörôi - Fotó 26. 10. 1979. 450-453., 4 fotó

18. Bélik, Milan: Z historie meteorológie v Hurbanove - Kozmos, r. 1. c. 3. 1970. 20-21. - 1 tab. (Hurbanovo)

19. Bélik, Milan: 10 rokov l'udovej hvezdaren v Hurbanove - Kozmos, r. 5. c. 3. 83-84. - 1 tab. 1974.

20. Béll Béla: K. T. M. és a Magyar Tudományos Akadémia - Idôjárás, 89. 1. 1985. 32-47., 8 fotó

21. B. N. (Bacsó Nándor): K. T. M. emléktáblájának leleplezése Ogyallán - Az Idôjárás 46. (új sorozat 18.) 3-4. 1942. 94-95. (Az 1942. május 10-én felavatott emléktáblát Nesztkay Egonné Haich Erzsébet keszítette.)

22. Brezina, Martin: Ked sa Hvezdaren Rodila - Kozmos, 1. 1. 1970. 14-15. - 2 képtábla (Hurbanovo)

23. Déry József: K. T. M. - Turisták Lapja, 28. 3-4. 1916. 54-56., 1 kép

24. Detre László: Az ógyallai csillagvizsgáló - Csillagászati Lapok, 1. 3. 1938. 81-82., 2 fotó

25. Dezsô Lóránd: A magyar csillagászat története - Histoire de L'Astronomie en Hongrie - Múzeumi Füzetek (Kolozsvár), 2. 1. 1944. 276-288., 298-300.

26. Druga, Ladislav: 110 rokov hvezdárne v Hurbanove - Kozmos, 12. 5. 1981. 138-141.

27. Feder Mayer István: Táguló világegyetem - A Hét, 1976/2. 14-15. (A hurbanovói csillagda munkája.)

28. Freisesleben, H. C.: N. K. T. - In: Dictionary of Scientific Viographies, Ed. by Ch. C. Gillispie. Vol. 7. p. 461. 1972.

29. Günther, Siegmund: Handbuch der Geophysik. Zweite g nzlich umgearbeitete Auflage, I. Bd. Stuttgart, 1897. p. 66. (Asztrofotográfia), p. 67. (Napspektroszkópia), p. 110. (Marskutatás)

30. H. E. (Héjjas Endre): K. T. M. dr. (1842-1916), nekrológ - Az Idôjárás, 20. 3. 1916. 33-37. (Benne: Rózsa Zs. és Tass A. gyászbeszéde.)

31. Jelentés a M. kir. Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet 1901...1914 évi mûködésérôl. 10 kötetben, Bp., 1092...1918. (Benne: Konkoly mûködésérôl, útjairól.)

32. Kakas József: Emlékezés K. T. M.-ra halálának ötvenedik évfordulóján - Idôjárás, 70. 1. 1966. 58-59., - 1 kép

33. Kenessey Kálmán: A magyar csillagászat újjáteremtôje (Emlékezés dr. K. T. M.-ra) - Az Idôjárás, 43. (új sorozat 15.) 7-8. 1939. 144-147. (Rádióelôadás 1939. augusztus 8-án)

34. Kenessey Kálmán: Megemlékezés K. T. M.-ról - Csillagászati Lapok, 4. 1. 1941. 9-17.

35. "Keve" (Sebôk Zsigmond): K. T. M. - Uj Idôk, 7. 5. 1902. 14-15., - 1 portré. (K. T. M. birtokadományáról)

36. "Kitüntetés" - Fényképészeti Lapok, 7. 3. 1888. 63. (K. T. M. könyvét a Voigtländer-éremmel jutalmazzák.)

37. Kobold, Hermann: N. T. v. K. - Astronomische Nachrichten, Bd. 196. H. 18. Nr. 4842. 1916.

38. (Kobold, Hermann): N. T. v. K. - Sirius, Bd. 50. H. 8-9. 1917. 171-172.

39. Koncek, Mikulas: 50 rokov Statneho Meteorologického a Geofyzikálneho Observatoria v Hurbanove - Jubile de l'Observatoire Meteorologique et Geophysoque d'Eta a Hurbanovo. Bratislava, 1950. 28 - 2 old. 3 táblázat, 1 illusztráció, 6 képtábla

40. "Konkoly Thege Miklós úr Komáromban..." - Vasárnapi Ujság, 4. 19. 1859. május 8. p. 225. (K. T. M. hangversenye.)

41. "K. T. M." - Vasárnapi Ujság, 49. 4. 1902. január 26. p. 51., 1 arcképpel (A Konkoly-birtok eladományozása.)

42. Dr. K. T. M. emlékezete (1842-1942) - Erinnerung an N. v. K. T. (1842-1942) - A M. kir. Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet kisebb kiadványai - Kleinere Veröffentlichungen der Kön. Ung. Reichsanbstalt für Met. und Erdmagn. Nr. 14. Bp., 1942. 26. old. - 1 képtábla

a. Cholnoky Jenô: K. T. M. Megemlékezés (Erinnerung)

b. Réthly Antal: Dr. K. T. M. meteorológiai munkássága (Dr. N. v. K. T's meteorologisches Wirken)

c. Kenessey Kálmán: K. T. M. a csillagász (N. v. K. T. der Astronom)

Åbrányi E. és Traeger E. költeményeivel.

43. U. a. - Az Idôjárás 46. (új sorozat 18) 1-2. 1942. 1-14., 46-50., 1 képtábla

44. Konkoly Thege Miklós: Az ógyallai csillagda és a meteorológiai központi obszervatórium fejlôdése 1875-tôl mostanáig - Az Idôjárás, 1. 9. 1897. 258-278., 15 illusztráció - II. rész ugyanott 2. 1. 1898. 3-20., 12 illusztráció

45. Konkoly Th. Miklós: Körültekintés néhány nyugat-európai obszervatóriumban, III. Budapest, 1898. 63. old - 8 illusztráció

46. Konkoly Th. Miklós: A m. kir. Meteorológiai és Földmágnességi Intézet Budapesten, és a m. kir. Meteorológiai és Fizikai Központi Obszervatórium Ogyallán - Die kön. ung. Reichsanstalt für Meteorologie und Erdmagnetismus in Budapest, und das kön. ung. Meteorologische und Physikalische Observatorium in O-gyalla - A m. kir. Meteor. és Földmágn. Orsz. Int. hivatalos kiadv., 1898. 1-sô köt. (Publ. des kön. ung. Reiscsanstalt für Met. und Erdmagn. 1989. Bd. 1.) Bp., 1898, 51 old. 22 ill. - 4 mûnyomó tábl.

47. Konkoly Th. Miklós: A m. kir. orsz. meteorológiai és földmágnességi intézet elsô elhelyezései (1870-1892) - Az Idôjárás - Atmosphaera -, 8. 6. 1:04., 222-233., 5 fotó

48. Konkoly, Nicolaus Thege v.: Privatstrenwarte in Gross-Tagyos - Sirius, 66. 7. 1913. 145-150., 5 illusztráció

49. Konkoly Th. Miklós: Az ógyallai Konkoly-alapítványú asztrofizikai obszervatórium történetének rövid vázlata - az Idôjárás, 17. 8. 1913. 173-179.

50. Kulin György: Az ógyallai csillagvizsgáló - Természettudományi Közlöny, 71. 1091. sz. 1939. január, 46-47., 2 fotó

51. Lacinova, L'.: Hvezdárne Slovenská: Hurbanovo staré a nové - Kozmos, 14. 6. 1983. 202-204., 13 fotó

52. L. F. (Lakits Ferenc): Gyakorlati útmutatás csillagászati megfigyelések tételére (Konkoly: Praktische Anleitung für anstellung Astronomischer Beobachtungen... c. mûvérôl) - Természettudományi Közlöny, 15. 165. sz. 1883. május, 227-230.

53. Lóczy Lajos: Gyászbeszéd (K. T. M. tt ravatalánál) az MTA oszlopcsarnokában, 1916. február 19-én - Akadémiai Értesítô, 27. 3. (315 füz.) 1916. március, 194-196.

54. A Magyar Tudományos Akadémia XLIV. nagygyûlése 1884. június 4-5-én - MTA Értesítôje, 18. 5. 1884. 159. (Konkolyt jún. 5-én 34 szavazattal 4 ellenében tiszteleti taggá választják.)

55. Magyarország Vármegyéi és Városai: Komárom vármegye. Szerk. Borovszky S., Bp., é.n. (1905), p. 18-39 (Obszervatóriumok), 92-93 (Környe, Nagytagyos), 110-111 (ógyalla), 322-323 (K. T. M.), 569-570 (Konkoly- család).

56. Meteorológiai és Csillagászati Múzeum tárgymutatója: A M. kir. Orsz. Meteorológiai és Földmágnességi Intézet birtokában lévô - Bp., 1911. 45. old. (K. T. M. alapítása és adományai)

57. M. M. (Marik Miklós): K. T. M. (1842-1916) magyar csillagász és meteorológus - Csillagászattörténet A-Z, Életrajzi lexikon. Szerk.: Balázs B., Bartha L., Marik M., Bp., 1982. p. 109.

58. Mojzes Imre: A kalocsai Haynald Obszervatórium története, Bp., 1986. (Konkoly kapcsolata a Haynald Obszervatóriummal.)

59. (Molnár, Iván): Zivot a dielo Dr. Mikulása Konkoly Thege - Astronomicky Spravodaj, roc. 9. (1981), Nr. 1. 6-8., Nr. 2. 13-16., Nr. 3. 15-18., Nr. 4. 15-18., Nr. 5. 10-14., Nr. 6. 15-17.

60. Mûkedvelô-Fotográfiai Kiállítás: Tárgymutató a magyarországi Kárpát-Egyesület budapesti oszt.-nak az Orsz. Képzômûvészeti Társulat Mûcsarnokában 1890-ben rendezett ...-hoz. Bp., 1890, 37. old. (Konkoly kiállítási tárgyainak és képeinek felsorolása a 27-28. oldalon.)

61. Németh, Mikulas: Sekularne variacie geomagnetického a pol'a v Hurbanove od. r. 1871 do 1965 - Kozmos, 1. 2. 1970. 7-10., 2 illusztráció

62. Petrás, Milan: 100 rokov observatorii v Hurbanove - Kozmos, 2. 3. 1971. 20-22., 3 kép

63. Ponori Thewrewk Aurél: A százéves Ogyallai Csillagvizsgáló jubiláris ünnepsége - Föld és Ég 7. 2. 1972. 45, 1 képtábla

64. Réthly Antal: K. T. M. dolgozatai "Az Idôjárás"-ban - az Idôjárás, 20. 3. 1916. 51-52.

65. Réthly Antal: A Meteorológiai Intézet 70 éves (Zum 70-j hrigen Bestand des kgl. ung. Meteorologischen Institut) - Az Idôjárás, 44. (új sorozat 16.) 11-12. 1940. 237-248., 286-287.

66. Réthly Antal: K. T. M. - A kir. Magyar Természettudományi Társulat Évkönyve 1942-re. Bp., 1941. 143- 146.

67. Réthly Antal: Konkoly-emlék (Thaly K. "Miklós napra" c. verse 1859-bôl) - Az Idôjárás 47. (új sorozat 19.) 5-6., 1953. 109-110.

68. Róka Gedeon: K. T. M. - Föld és Ég, 3. 3. 1969. 67.

69. Róna, S. (Sigismund): N. K. v. T. - Meteorologische Zeitschrift, 33. 4. 1916. 166-169.

70. Róna Zsigmond: Dr. K. T. M. - Földrajzi Közlemények 45. 6. 1917. 278-287. (A Választmány határozatából Konkoly halálának elsô évfordulóján tartott emlékezés.)

71. U.a. - Az Idôjárás, 21. 7-8. 1917. 97-104.

72. Slovenska Ustredno Hvezdáren Hurbanovo. Zadpovedny za publikacin: l. Valach, riaditel' SUH. Zagtovil: L. Druga. Hurbanovo-Nitra, 1970. 14 old., 10 kép

73. Steiner Lajos: K. T. M. t. tag emlékezete - az MTA elhúnyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek, 24. k. 4. sz., Bp., 1943. 51. old. részletes bibliográfiával!

74. Stroobant, P. etc.: Les Observatoires astronomiques et les Astronomes. Observatoire Royal de Belgique, Science Astronomique. Bruxelles, 1907. p. 168. (A világ csillagvizsgálói)

75. Szinnyei József: Magyar írók élete és alkotásai - VI. k. 1899. (Reprint kiad. 1980) col. 918-924. (Részletes bio- bibliográfiával 1898-ig)

76. Tass, Anton: Ogyalla - Jahresberichte der Sternwarten für 1916. - Vierteljahrschrift der Astronomische Gesellschaft, Bd. 52. 4. 1917. 232-235.

77. Tass Antal: Jelentés az Ogyallai Csillagda 1914-16 évi mûködésérôl - Az Idôjárás, 21. 12. 1917. 209-215.

78. Tass Antal: A magyar csillagászat története - Stella, 3. 3-4. 1928. 95-102., ehhez 2 fotó

79. Tass Antal: az ógyallai obszervatóriumok - Stella, 4. 3-4. 1929. 144-146.

80. Tass, Anton: Die Sternkunde in Ungarn - In: Histoire des Sciences, Bull. des Sciences Historiques. H.n., é.n. (1933?) p. 298-311.

81. T. L. (Terkán Lajos): A m. kir. Konkoly-alapítványú asztrofizikai obszervatórium fejlôdése az államosítás óta... - Az Idôjárás, 17. 9. 1913. 198-216., 14 fotó - 3 képtábla

82. Terkán Lajos-Marczell György: A nagytagyosi csillagvizsgáló és meteorológiai obszervatórium - Az Idôjárás, 10. 8. 1906. 227-247., 14 illusztráció

83. Vajda Pál: Nagy Magyar Feltalálók. Bp., 1958. p. 283-284.

84. Vajda Pál, dr.: Magyar Alkotók - Creative Hungarians. Bp., 1975. (II. kiad. Orsz. Mûszaki Múzeum, Bp., 1988.) p. 32. ill. p. 33.

85. Vargha Domokosné: Gothard hazai csillagászati kapcsolatai - Vasi Szemle, 35. 4. 1981. 438-443. (Konkoly ellentéte az MTA-val.) (Gothard Jenô és kora emlékszám.)

86. Vargha Domokosné: Csillagászat a kiegyezés korában - Fizikai Szemle, 31. 11. 1981. 410-414.

87. Vargha Domokosné: K. T. M. - magyarok a természettudomány és a technika történetében (I. köt.), MTESZ, Bp., 1986. 165-166.

88. Vargha Domokosné-Strumpf, M.: Miért nem lett K. T. M. gothai csillagász? - Tudomány, 3. 8. 1987. 37-38.

89. Vértes László: K. T. M. és emlékérme - Természet Világa, 112. 7. 1981. 315., 1 fotó

90. Wolf, Rudolf: Handbuch der Astronomie. Ihre Geschichte und Literatur, I-II. Zürich, 1890, 1892. (Konkolyról: Vol. 2. p. 80 (mûszertan-könyve), 431 (napfényképezés), 494 (meteor megfigyelések), 539 (fényképészeti könyve), 544 (spektroszkópiai könyve).)

91. -y -y: K. T. M. és az ógyallai obszervatórium - Magyarország és a Nagyvilág, 11. 25. 1874. június 21. 305- 307.

92. Zách István Alfréd: K. T. M. emlékezete - Búvár, 8. 2. 1942. 72-74., 2 fotó

93. Zách Alfréd: Meteorológiánk története. In: Idôjáráskutatók otthonában. Orsz. Meteorológiai Int. Népszerû Kiadványai, V. k. Bp., 1955. p. 20-35., hozzá 2 képtábla

94. Zách Alfréd: K. T. M. emlékének - Légkör 7. 1. 1962. 2-3.

95. Zách Alfréd: K. T. M. sírjánál - Légkör 17. 3. 1972. 64.

96. -- Egy magyar tudós ünneplése - Az Idôjárás, 6. 1. 1902. 1-27. 1 arckép - 6 képtábla. 8konkoly 60. születésnapjára küldött dísztáviratok és üdvözletek szövegeivel.)

97. -- K. T. M. világszerte ismert csillagasz és asztrofizikus - Földtani Közlöny, 47. 1-3. 1917. január-március 83. (Nekrológ.)

Beszámolók

Kir. magy. Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet Évkönyvei, 1890 és 1911. évi kötetei.

Kiegészítés Konkoly Thege Miklós bibliográfiájához

M. kir. Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet Kisebb Kiadványai

A nagytagyosi meteorológia Obszervatórium ismertetése és jelentése. Nr. V. Bp. 1908. pp. 231 - 8 tábla

Konkolytól:

- Bevezetés - p. 5-12.

- A mûszerek ismertetése - p. 13-202.

- A napfoltok megfigyelése - p. 220-230.

A nagytagyosi Obszervatórium évi jelentése, II. füz. Nr. VII. 56 - 2 tab. Bp., 1909

- Elôszó - p. 3-4.

- A Jupiter megfigyelése - p. 34-39.

Jelentés a M. kir. Orsz. Meteorológiai és Földmágnességi In ézet és az ó-gyallai központi Obszervatórium ... évi mûködésérôl (szerk.: Réthly Antal)

- Uti jelentés 1901. évrôl - Jelentés, 1901. Bp. 1902. p. 51-76., 4 illusztráció

- Külföldi utijelentés (Berlin, Jena, Dresden, Graz, Paris, Bruxelles, Hamburg, Laibach, Belgrád) - Jelentés, 1902. Bp. 1903. p. 113-176., 11 illusztráció

- Külföldi tanulmányutak, 1906. (Leipzig, Jena, Göttingen, Hamburg, Potsdam) - Jelentés, 1906. Bp. 1907. p. 38- 62.

Fényképészeti Lapok (Kolozsvár, szerk. Veress Ferenc)

"Dr. Konkoly Miklós tudatja velünk..." - 7. évf. 1. sz. 1888. p. 30. (Levél a szerkesztôhöz.)

A "Moment felvételek" - 7. 3. 1888. 45-41.

A hydroxilamin mint fényképészeti lapok elôidézôje - 7. 5. 1888. 92-95. (A bécsi cs. k. Akadémia elôtt tartott elôadás.)

Konkoly M. levele... - 7. 9. 1888. 194. (Az amatôr fényképészek kiállításán bemutatott tárgyakról.)

A jövô utazó kamerája - 8. 9. 1889. 181-185., 8. 10. 207-210.

A "momentzárokról" - 8. 10. 1889. 212-214.

Egyéb kiadványokban megjelent cikkek:

A Vágh vizein - Fôvárosi Lapok, 13. 194. sz. 1871. augusztus 25. 912-913.

(Egy utas): Jajkiáltás a gellérthegyi és bicskei csillagvizsgáló eszközök érdekében - Természettudományi Közlöny, 4. 36. füz. 1872. augusztus, 311. (Feltételezhetôen Konkoly M. cikke, eredetileg német nyelven a Sirius 1872. június 15-i számában jelent meg. Fordító: Szily Kálmán.).

Az égitestek spektroszkópikus megfigyelésének módja - Emlékkönyv a Kir. Magy. Természettudományi Társulat félszázados jubileumára. Bp., 1892. p. 453-465 - 4 illusztráció

Az ó-gyallai csillagvizsgáló - "Otthon", 1896. 33-35. - 1 illusztráció

Az ógyallai Konkoly-alapítványú asztrofizikai obszervatórium történetének rövid vázlata - "Komárom" (A Jókai Közmívelôdési és Muzeumegyesület hivatalos közlönye) 1. 1-2. sz. 7 p. (Ugyanaz megjelent Az Idôjárás, 17. 8. 1913. számában is.)

Finfera János (nekrológ) - Az Idôjárás, 18. 11. 1914. 226. (A Meteorológiai Intézet legelsô altisztjének halálára, feltételezhetôen Konkoly M. cikke.)

Meteorológiai observatorium létesítése a nagyszalóki csúcson - Akadémiai Értesítô, 6. 12. 1895. december 15. 692- 694.