Százéves Kutatóintézet

A CSILLAGDAALAPÍTÓ
FÖLDBIRTOKOS
1. rész

Szinte szimbolikus, hogy a szabadságharc leáldoztával a magyar csillagászat is kihunyt. Az európai mércével mérve is jelentõs, 1815 óta észlelõ Gellért-hegyi csillagvizsgáló 1849-ben Budavár ostroma alatt (éppen 150 éve) megsemmisült. Nagy Károly Bicske határában épített, a kor színvonalán álló modern intézete a szabadságharc alatt szintén hadmûveleti terület lett, és sohasem kezdhette meg rendszeres mûködését. A tudományos igényû csillagászati kutatások újraindítása Konkoly Thege Miklós érdeme. Neki köszönhetjük, hogy a magyar csillagászatnak sok elvetélt próbálkozás után végül sikertörténete is lett.

Konkoly Thege Miklós felvidéki gazdag nemesúr 1842-ben született, a pesti Pázmány Péter Tudományegyetemen Jedlik Ányostól hallgatott fizikát, majd Berlinben fizikát és csillagászatot tanult. Diplomát 1863-ban szerzett, utána nagy európai körutat tett, s megismerkedett a laboratóriumi spektroszkópiával.

Konkoly és Ógyalla

Ógyallai birtokán Konkoly 1871-ben kezdte el az észlelést egy 4”-es távcsõvel és egy meridiánkörrel. (Ógyalla: helység, Komáromtól 15 kilométerre.) A napmegfigyelések 1872-ben indultak, és ettõl kezdve az idõjárás szabta keretek között rendszeresen folytak. A csillagda 1874-ben egy új épülettel gazdagodott, amely egy Browning gyártmányú 10,5”-es tükrös teleszkópnak adott otthont. Ebben az esztendõben kezdõdött el az üstökösök spektroszkópiai megfigyelése, majd egy évvel késõbb a meteoroké. Fontos eredmény volt, hogy a spektroszkópiai eredmények rávilágítottak az üstökösök és a meteorok közötti rokonságra. Konkoly 1881-ben a Browning távcsövet egy 10”-es Merz refraktorra cserélte. 1879-ben jelent meg az elsõ idõszak eredményeit összefoglaló évkönyv. A színképi megfigyelések értelmezésére laboratóriumi munkát is végeztek, s az elsõ eredményekrõl 1884-ben számoltak be az Akadémiának.

Konkoly Thege Miklós az 1880-as években

A nyolcvanas évek egyik legfontosabb nemzetközi programja volt a 7,5 magnitúdónál fényesebb csillagok átfogó színképi jellemzése. Ebbe a nemzetközi programba kapcsolódott be az intézet, felismerve a nemzetközi kapcsolatok jelentõségét. Konkoly sokat utazott külföldre, és nála is gyakran fordultak meg neves külföldi csillagászok. Több nemzetközi egyesületnek volt a tagja (például a Royal Societynek vagy az Astronomische Gesellschaftnak). 1874-ben a Philadelphiai Egyetem doktorává avatták.
Konkoly Thegét 1890-ben a Meteorológiai Szolgálat igazgatójává nevezték ki. Formálisan megtartotta az ógyallai intézet igazgatását is, de valójában ereje nagy részét új munkájára fordította, sõt, Ógyallán geomágneses obszervatóriumot is létrehozott, ahol a saját tervezésû eszközök mind a mai napig használatban vannak.

Ajándék az államnak

Az idõ múlásával Konkolyt egyre jobban aggasztotta intézetének a jövõje. Világosan látta, hogy állami segítség nélkül az intézmény a magáncsillagdák sorsára jut majd, vagyis az alapító halála után tevékenysége elsekélyesedik, majd teljesen meg is szûnik. Már a hetvenes évek végén tárgyalásokat kezdett a budapesti József Nádor Mûszaki Egyetemmel az átvételrõl, de ezek a megbeszélések nem vezettek eredményre. Tervezték egy új pozsonyi egyetem felállítását is, s az ahhoz való csatlakozás a földrajzi közelség miatt ideális megoldásnak látszott. Az egyetem azonban nem épült meg. Idõközben Konkoly Thege parlamen-ti képviselõ lett, ily módon a kormány tagjaival is személyes ismeretséget kötött. Tárgyalásai végül is eredményre vezettek, és a kormány hajlandónak mutatkozott az intézmény átvételére.

Az ajándékozási szerzõdés tervezetének elsõ bekezdése
és a hitelesítõ miniszteri aláírás

A kedvezõ döntés 1899. május 16-án született meg: Konkoly Thege Miklós, valamint a kormány részérõl Wlassics Gyula kultuszminiszter aláírta az ajándékozási szerzõdést, amellyel az ógyallai intézet a Magyar Államkincstár tulajdonába került. Az ajándékozó kikötötte, hogy haláláig az intézet igazgatója marad. Megszabta továbbá, hogy az egyetemi oktatás számára az intézet berendezései mindig álljanak rendelkezésre, és így az a magyar tudományosságnak, azon keresztül pedig a megfelelõ szakemberek képzésének mindenkor fontos bázisa legyen. A kormány vállalta, hogy az intézet költségvetésérõl gondoskodik. A szerzõdést pár napon belül jóváhagyták, és 1899. május 20-án megtörténhetett a hivatalos átadás-átvétel. Ezzel az aktussal létrejött a magyar tudománytörténet elsõ állami kézben levõ csillagászati intézete, a Magyar Királyi Konkoly-alapítványú Astrophysikai Observatorium.
Az elsõ igazgató tehát Konkoly Thege Miklós lett, az igazgatóhelyettes Kövesligethy Radó, akinek oroszlánrész jutott a spektroszkópiai program sikeres nemzetközi együttmûködésben történõ megvalósításában. Az új intézet tehát öt fõvel kezdte meg a pályafutását (Harkányi Béla báró obszervátor, Tass Antal és Szántó Béla adjunktus).

A csillagfény mérése

Az intézet legfontosabb tudományos programja a csillagászati fotometria lett. A színképelemzés mellett a csillagfény nagy pontosságú mérése része volt a csillagászatban akkortájt végbement forradalomnak, a megfigyelési asztrofizika születésének. Az elsõ próbálkozások viszont világossá tették: az ógyallai intézet távcsövei nem eléggé nagyok ahhoz, hogy a csillagda nemzetközi szinten lépést tartson a megfigyelési technika élvonalában levõ spektroszkópiával. A csillagászati fotometriában azonban egy intézet a közepes és kis mûszerekkel is versenyképes lehet. Ezért lett az új állami intézet fõprogramja a fotometria. Két fontos irányban kezdõdtek meg a kutatások. Egyrészt a 7,5 magnitúdónál fényesebb csillagok fotometriájának nemzetközi programjában vállaltak részt, másrészt – és ez máig ható kutatási területválasztás – bekapcsolódtak a változócsillagok észlelésébe. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a fényváltozások mérésekor a pontosság mellett a legfontosabb tényezõ a fényváltozás karakterisztikus ideje, amely mindenki számára egyformán hosszú, és így a nagy, gazdag nemzetek sincsenek elõnyben a szegényebbekkel szemben.

Konkoly Thege Miklós és Johannes Hartmann,
a göttingai obszervatórium igazgatója
a Halley üstököst vizsgálja 1910-ben
az ógyallai 254 milliméteres refraktorral

A csillagászati fotometria mellett a Nap rendszeres észlelése is az intézet fõ feladatai közé tartozott. Ógyallán 1872-óta folytak Nap-megfigyelések. eleinte a Nap teljes korongjáról készített rajzokkal, majd a Nap rendszeres fotografikus megfigyelése 1904 õszén indult egy új fotoheliográf üzembeállításával.

"Égi apróságok"

A meteorok, meteorrajok rendszeres megfigyelése is az intézet hagyományos programjai közé tartozott. Konkoly nagytagyosi birtokán is berendezett egy kisebb csillagvizsgálót (Nagytagyos: a Konkoly-birtok majorsága, Kocs községtõl keletre, Tatától délre), a meteorokat onnan és Ógyalláról egyaránt észlelték. Ezáltal a meteorpályák térbeli rekonstrukciójára is lehetõség nyílt. A meteorok mellett megfigyeltek minden fényesebb üstököst is, így a Halley 1910-es visszatérését.
Az intézet negyedik fontos programja az idõszolgálat volt. A meridiánkörrel végzett idõmeghatározások eredményeit továbbították a Meteorológiai Intézetnek, onnan az eredményeket a Kereskedelmi Minisztériumba küldték. Ez a tevékenység 1912-ig folyt, akkor vette át a Pázmány Péter Egyetem Kozmográfiai Intézete.

A Zöllner-félepolarizációs fotométer

Konkoly nagy súlyt helyezett a mûszaki és laboratóriumi háttérre. Maga is kitûnõ mûszerkonstruktõr volt, saját építésû eszközei mellett a vásárolt berendezéseken is számtalan újítást vezetett be. A kultuszminiszter kérésére 1908-ban a londoni Princess Hallban rendezett magyar kiállításon az intézet önálló programmal vehetett részt. Egy kisebb, a Hold és a Nap-megfigyelésére szolgáló távcsõ mellett egy protuberancia-spektroszkópot, egy kvarcspektrográfot és egy nagyobb teleszkópra szolgáló adaptert állítottak ki, továbbá az intézetet és a mûszereket ábrázoló fotókat is bemutattak. A zsûri az összeállítást Grand Prix-vel jutalmazta. A történethez tartozik az is, hogy amikor 1909-ben az eszközök siralmas állapotban érkeztek vissza, Konkoly keserûen megjegyezte: “Nem tudom, mit szólnának Albion fiai, ha egy budapesti angol kiállításról a kiállított tárgyak ilyen állapotban érkeznének vissza.”
Az ógyallai, eredetileg egy fürdõházból átalakított fõépület már igen rozoga állapotban volt. Az államosításkor a több évtizedes épületek már nem adtak megfelelõ otthont az egyébként európai szintû kitûnõ eszközöknek. Évekkel korábban felvetõdött már az a probléma is, hogy Ógyalla valójában nem megfelelõ hely egy professzionális csillagászati intézet számára. Asztroklímája a kis tengerszinti magasság miatt még közép-európai mércével is messze elmaradt az ideálistól. Konkoly-Thege még 1880-ban levélben fordult a kultuszminiszterhez, hogy telepítsék át a csillagdát Budapestre, ahol az õ vezetésével a Mûegyetem tulajdona lett volna.
A fõmûszernek számító 10”-es refraktort még a múlt század nyolcvanas éveinek az elején szerezték be. Eljött az ideje egy nagyobb, a korszerû követelményeknek megfelelõ, új teleszkóp beszerzésének is. A kultuszminisztérium jóváhagyta egy 60 centiméteres tükrös távcsõ beszerzésének a költségeit, s 1913-ban a drezdai Heyde cégnél meg is rendelték a mûszert. Leszállítására azonban a háború kitörése miatt már nem került sor. Az új, a magyar csillagászat sorsát évtizedekre meghatározó, korszerû intézet létesítése lekerült a napirendrõl. (Folytatjuk)

Dr. Balázs Lajos
(az MTA Csillagászati Kutatóintézetének igazgatója)