Az első holdfelszín rajzot még Galileo Galilei készítette el valamikor 1610-ben nem is sejtve, hogy egy új megfigyelési ág alapjait rakta le
ezzel, a Hold alakzatainak rajzolását távcsöves megfigyelés alapján.
Minden megfigyelő tisztában van vele, hogy már léteznek pontosabbnál pontosabb Holdtérképek és bárminemű lényegesebb felfedezés
lehetősége elenyésző. Azonban még így is él a remény, hisz a beeső fény szögétől függően a terminál mentén itt-ott felvillanhat egy általában
megfigyelhetetlen dombocska, kisebb kráter vagy egy árok fala. Ezen kívül egy egy ilyen pontos rajz elkészítése során a megfigyelő
csiszolja a szem látóképességét, növeli megfigyelési ügyességét. Ezzel egyben a Hold topográfiájával és geológiájával is mélyebb
viszonyba kerül, tovább növelve tudását (többek között pl. erre a célra megfelel az ún. Moon Map, Philips, amely több mint 500
objektumot foglal magába).
A hagyományos eljárások
Sok észlelő először a kiválasztott alakzatot alaposan megnézi és lerajzolja a főbb részleteket (pl. a híres Rükl holdatlaszt használva
segítségül). Az így elkészített vázlat időspóroló is, mivel már a távcső mögött ülve a finomabb részletekre tudunk öszpontosítani. Ebben
az esetben azonban ne feledkezzünk meg a libráció és a megváltozott fényviszonyok álltal okozta eltérésekre, ha a vázlat és maga az
észlelés között hosszabb idő telik el.
Mások egyensen a távcső mögött ülve választják ki a rajzolandó objektumot, majd a szoba melegében elkészítik a vázlatot pl. egy fotó
segítségével, amely számba veszi az említett libráció álltal okozott változásokat is. Mindkét esetben természetesen a türelem és
kitartás nélkül nem jutnánk el messzire. Persze, minél több rajzot készítünk, annál jobb rajzolókká válhatunk.
Fotografikus eljárások
Johann Krieger (1865 – 1902) úgy próbalta megoldani a helyzeti
pontossák kérdését, hogy a csaknem kész rajzokat, amelyeket a távcső
mögött készítette, felnagyított fényképek felett fejezte be és gyakran több éjszakai munkáját olvasztotta egy végsőbe. Ezekre a
megfigyelésekre egy 265mm-es refraktort és eleinte a 90cm Lick (Klein) lencsés távcsövön keresztül készített fényképeket használta,
majd áttért a Loewy és Puisseux (Párizs) fotóira. A munkájának 28 legjobb példányát 1898-ban adta ki egy holdatlaszban (Triest),
majd 1912-ben a Bécsi Tudományos Akadémia jelentette meg további rajzait a kétkötetű Mondatlasban. Ennek a technikának Krieger
volt az első és gyakorlatilag az egyetlen alkalmazója.
|
Digitális technika
Egyszerű és korszerű megoldás a vizuális pontosság kérdésére a Krieger eljárás kibővítése: egy digitális fényképezőgép segítségével
fényképezzük le a Hold megfelelő részét (akár egy egyszerű fénygép is elég lesz), nyomtassuk ki és használjuk fel a rajzolás alapjaként.
Ha akarjuk, előre kiválaszthatjuk a rajzolandó alakzatot és lefotózhatjuk vagy pl. lefotózhatjuk az árnyék peremén húzódó régiókat és
kiválaszthatjuk a megfelelő krátert, hegyet, stb.
A felvételnek főleg az alakzat fontosabb körvonalait kéne csak tartalmaznia, tehát nem kell túlzottan tökéletesnek lenni a képnek. A számítógép
segítségével még javíthatunk a felvételen: beállíthatjuk a megfelelő méretet, a kontrasztot és fényességet hozzá idomíthatjuk a külső
megfigyelési körülményekhez, ill. a további távcsöves rajzoláshoz (vörös lámpa fényénél). Ha az eredeti felvételen néhány kimondottan
zavaró „fényhiba“ van jelen, mint pl. az ún. moiré minták, akkor azt a program segítségével távolítsuk el mielőtt a képet kinyomtassuk. A
kinyomtatott kép legyen fekete-fehér, a rajzolt alakzat legyen kb. 75mm2. Az eredeti cikk írója pl. lézeres nyomdát ajánl, mivel
szerinte a bubble-jet nyomtatás rosszabbul viseli a nedvesebb körülményeket és akár tönkre is mehet a rajzolás során. Eme eljárás előnye,
hogy viszonylag gyors: lefotózni, feldolgozni, előkészíteni és kinyomtatni az alapfelvételt akár néhány perc lefolyása alatt is megtehetjük.
Példaképpen megemlítem, hogy a cikk írója egy 250 000 pixeles Casio QV-11 fényképezőgépet használt az alapfotó elkészítéséhez,
amit később kicserélt egy Pentax Optio S30-ra (3.2 MP+optikai zoom), ill. egy Trust 820 PowerCam-ra (4MP).
További előnye ennek a módszernek az, hogy lehetőség nyílik nagyobb és bonyolultabb alakzatok rajzolására viszonylag rövid időn belül. Az a
tény, hogy az objektum fekvését és irányát az eljárás lényegéből kifolyólag pontosnak tekinthetjük, biztonságot nyújt a megfigyelőnek,
aki teljesen a finomabb részletekre öszpontosíthat.
Valószínű, hogy ez a fajta rajzolási eljárás nem tesz bennünket jobb megfigyelővé, de viszont a pontosság vitathatatlan, ami pedig a
tudományos munkák fő követelménye. És még jöhetnek a további utó-javítások, amelyeket a számítógép és egy megfelelő program
segítségével végezhetünk el (lásd a képeket és olvass többet itt).
Holdtérkép és más Holdal kapcsolatos információ (németül, angolul).
|